16 521 nap.
Pontosan ennyit kellett várni a hokitörténelem második magyar–orosz meccsére. Az elsőt – igaz, akkor az oroszok még „leánykori” nevükön, Szovjetunióként szerepeltek – az 1964-es innsbrucki olimpián játszották, s az akkori erőviszonyoknak megfelelően 19–1 lett a vége – és persze nem ide…
16 521 napot kellett várni, hogy újra találkozzon a két csapat, s ez idő alatt bizony sok víz lefolyt a Dunán és a Volgán: Szovjetunió már nem létezik, mifelénk is egészen más világ járja, az orosz hokisok meghódították az NHL-t, szövetségi kapitányuk, az egykori világklasszis Vjacseszlav Bikov úgy beszél franciául, mintha az anyanyelve lenne, s a magyar hoki is rengeteget változott, fejlődött. Elsősorban ez utóbbi az oka, hogy 2009. április 22-én, 16 521 nap elteltével újra szembenéz egymással a két ország válogatottja, no meg persze az, hogy a sierre-iek elhatározták, hokicsapatuk fennállásának 75. évfordulóján valami nagy dobással lepik meg a szurkolókat. Mielőtt még bárki tévhitbe ringatná magát, a show a világbajnoki címvédő orosz együttes fellépése, mi csupán kiegészítői vagyunk a gálának – de hogy egyáltalán itt lehetünk, az kétségkívül az elmúlt időszak sikereinek köszönhető.
Az oroszok ugyanis 16 521 nap után azt mondták: jöhetnek a magyarok, ellenük szívesen játszunk…
Este negyed nyolc, a bedobópontnál Alekszej Tyerescsenko és Fekete Dániel. Utóbbinak – miként a piros mezesek közül mindenkinek – a szíve fölött ott a fekete karika, benne a 19-es szám.
Ocskay Gáboré.
Ha nincs az a szörnyű és máig feldolgozhatatlan március 24-i tragédia, akkor most minden bizonnyal ő áll itt, s próbálja meg elhalászni a korongot Tyerescsenkótól. Hogy neki sikerült volna-e, sohasem tudjuk meg, az viszont tény, hogy Feketének nem megy. Persze nem csak neki. Az oroszok pokolian jól és határozottan szerzik meg a bulik többségét, időnként trükköznek, gyönyörűen játszanak, összességében pedig nagy mezőnyfölényben vannak.
Ezen azért ne csodálkozzunk…
Azon viszont határozottan ámulhatunk, ahogy a mieink védekeznek: az esetek többsé-gében precízek, határozottak, ráadásul időnként még a szerencse is Tokaji Viktorék mellé szegődik. Az első harmadot két, a másodikat pedig egy góllal sikerül megúszni, ami nem csak a 45 évvel ezelőtti 19–1
folytatás...
