Az őszi idényt annak is köszönhetően zárta 8. helyen az újonc Kecskeméti TE-Ereco, hogy 15 mérkőzésen mindössze 19 gólt kapott – ennél jobb mutatója csak a Haladásnak (13), a DVSC-nek (14), a Nyíregyházának (14) és az Újpestnek (17) volt a mezőnyben. Ami a tavaszt illeti, a kép már jóval árnyaltabb: a lejátszott nyolc fordulóban a KTE csak a Fehérvár elleni 2–1-es győzelme alkalmából úszta meg két kapott gól alatt az aktuális meccsét, s mert a hátsó alakzata ennyi idő alatt máris 17-szer kapitulált, érthető, hogy az együttes a 10. helyre csúszott vissza a táblázaton. A kecskemétiek rutinos futballistája, Schindler Szabolcs nem tagadja, bosszantják a sorozatos hibák.
„Azok a csapatok tudnak stabilan védekezni, amelyeknél állandóság van, és nem kell kényszerből rendszeresen változtatni az összetételen – érvelt a háromszázadik élvonalbeli fellépésén is túljutó Schindler Szabolcs. – Ez rólunk nem mondható el, ráadásul a Kecskemét idegenben is vállalja a támadófutballt, ami óhatatlanul magával hozza a hátsó alakzat fellazulását. Sok gólt kapunk szabadrúgások és szögletek után, és ez bosszantó, hiszen ezekre a játékhelyzetekre fel lehet készülni. Több játékosunknak ez az első esztendeje a legjobbak között, márpedig a tapasztalat sokat számít. Mivel sokat dolgozunk az edzéseken, látok esélyt az előrelépésre: stabilabb védekezéssel a mezőny első felében végezhetünk.”
Tomiszlav Szivics vezetőedző Debrecenben nem a korábban megszokott négy–négy–kettes rendszerben játszatta csapatát: a KTE három középső védővel (Némedi Norbert, Goran Grkinics és Koncz Zsolt) állt fel, az alaphelyzetben szélsőhátvéd Schindler Szabolcs és Farkas István fellépett a középpálya szélére, vagyis az újonc még a bajnokesélyes Loki otthonában is a támadófutballt erőltette.
„Romeo Mitrovic kiállítása után is támadtunk, és bár az utolsó negyedórára elfáradtunk, ezúttal a vereség ellenére sem tehetek szemrehányást labdarúgóinknak – mondta a DVSC elleni 1–3-as meccs másnapján Tomiszlav Szivics. – Sajnos látni kell, kevés a bevethető futballistánk, ráadásul az idény során kapusposzton és a védelem tenge-lyében is többször kellett változtatnunk kényszerből. Márpedig ezek kulcspozíciók, ha itt nincs meg a kellő stabilitás, annak a csapat látja a kárát. A tavasszal a Győr és a Siófok elleni találkozón kétségtelenül rosszul futballoztunk, ám azt nem feltételezem, hogy bárki szándékosan hibázott volna. Ha ezt tapasztalom, már nem én vagyok a csapat edzője... Hogy mit hozhat a folytatás? Amikor matematikaliag is biztossá válik bentmaradásunk, kipróbálunk majd olyan fiatalokat, akik eddig nem kaptak lehetőséget. Azt is látni kell azonban: előrelépni csakis akkor tudunk, ha három-négy helyen minőségileg megerősítjük a keretünket.”
