Az ETO 26 éves labdarúgója Zalaegerszegen született, édesapja a ZTE korábbi legendás futballistája volt. Mindenki hitte, hogy a kis Józsiból is nagy játékos lesz majd a ZTE-ben; úgy is indult a pályafutása, hiszen hat szezonban szolgálta becsülettel a ZTE-t, aztán két éve Győrbe szerződött, ahol korábban a karmesteri pálcát szánták a játékosnak.Ám mint azt lapunknak Józsi György elmondta, mostanság inkább a zongoracipelés, a „piszkos munka” jut neki, de nem panaszkodik, elégedett a helyzetével, s most már Győrt is megszokta, ezt bizonyítja, hogy ritkábban jár haza, Zalaegerszegre.
Nos, a keddi meccs után nem lesz a nagy kedvenc Egerszegen, ellenben Győrött még hősként is ünnepelhetik majd...
„Nyolcadik gólomat rúgom szabadrúgásból , így számomra ez nem jelent olyan nagy szenzációt – mondta Józsi György a gólzáporos mérkőzés lefújása után. – Persze, olyan még nem volt, hogy a lécről a gólvonal mögé, majd onnan újra a lécre pattanjon a labda. Ettől volt igazán látványos, de ez semmit sem számít, hanem sokkal inkább az a fontos, hogy remek, közönségszórakoztató játékkal nyertünk. Csak azt sajnálom, hogy Győrből kevesen kísértek el bennünket.
Józsi Györgyön kívül Bajzát Péter is remek teljesítményt nyújtott. Minden megmozdulásán látszott, hogy jó erőben és jó formában futballozik. Nem bírták tartani Sorin Botisék, szinte azt csinált a védők gyűrűjében, amit csak akart.
„Összességében azt hozta a mérkőzés, amit vártunk tőle – mondta az ETO támadója. – A hagyományoknak megfelelően nagy csatát, látványos gólokat láthattak a nézők, az egerszegiek szomorúságára megszakadt egy Csank János vezetésével produkált remek sorozat, és nem bánkodom, hogy éppen az ETO szakította meg, mégpedig remek játékot nyújtva. Jól játsztottunk, élveztem én is a futballt, a két gólpassz és a három gólom pályafutásom egyik legszebb emléke marad.”
S milyen az élet: az ősszel, október 5-én a Győr verte meg legutóbb – 1–0-ra – az ETO-t, a ZTE azóta tizenhárom fordulón át veretlen maradt – és most érkeztek a zöld-fehérek, és velük együtt a rémálom...
