oly sok eredményt produkáltak, hogy a belőlük készített statisztikák inkább érdekességekkel szolgálnak, semmint a keddi mérkőzés kimenetelére vonatkoztatható „jóslattal”. A győzelmek tekintetében 83–77-re a United vezet, ám amióta felhúzták a keddi csata színhelyéül szolgáló Emirates Stadiont, ott még sohasem múlta felül az Arsenalt. Igaz ugyanakkor, hogy mindig szerzett gólt az új arénában, és egészen 2001-ig (vagyis a Highburyig) kell visszamenni az időben, hogy a londoniak olyan hazai győzelmére bukkanjunk, amely most továbbjutást érne (3–1).
Hogy a számoknál maradva mégis nézőpontot váltsunk, érdemes idézni két adatot: a hét végi bajnoki fordulóban az Arsenalt irányító Arsene Wenger nyolc, a másik hadvezér, Sir Alex Ferguson hét olyan játékosát hagyta ki a kezdőcsapatból, aki a múlt szerdai, manchesteri BL-elődöntőn kezdett. Mellékszál, de azért jegyezzük meg: kulcsjátékosai pihentetése dacára mindkét egylet könnyedén nyert – az „ágyúsok” Portsmouthban (3–0), a „vörös ördögök” pedig Middlesbrough-ban (2–0).
Elsősorban a londoniak örülhetnek „második soruk” gólerősségének, hiszen a BL-viszszavágót ők kezdik hátrányos helyzetben, azaz mindenképpen gól(oka)t kell szerezniük. Az első találkozó után Wenger edző kénytelen volt beismerni, hogy a részben kényszerből alkalmazott 4–2–3–1-es játékrend nemigen működött, ezért most mindenképpen váltani kell. Nagy bánatára a sérült Eduardo da Silvára, valamint Andrej Arsavinra nem számíthat (az orosz játékos az ősszel a Zenittel már játszott BL-mérkőzést), ám arra van némi reménye, hogy bevesse a lágyéksérüléséből felépülőben lévő Robin van Persie-t. A mérkőzés reggelén dől el, hogy a holland csatár játékra alkalmas állapotban van-e; jelenlétében az első találkozón szinte észrevehetetlen Emmanuel Adebayor is bizonyára jobban teljesítene, azaz a-molyan arsenalosan fenyegető lenne a 4–4–2-es alapfelállás.
A Unitednél nincs különösebb ok a változtatásra, amely egyben azt jelenti, hogy Fergusonnak nem kell helyettest találnia Rio Ferdinand posztjára. Az első mérkőzésen bordasérülést szenvedő, majd vért felköhögő és egy éjszakát kórházban töltő válogatott védő olyannyira jól van, hogy a hétfő délelőtti edzésen már részt vett, és szemtanúk szerint semmiféle jelét sem mutatta sérülésnek, betegségnek. Két másik hátvéd, a sérüléséből visszatérőben lévő Wes Brown és a hét végén rúgást kapó Patrice Evra ugyanakkor nem tréningezett – az MU az utóbbira így is számít az Emiratesben.
Az első találkozón a Ferguson nagy megelégedésére jól teljesítő Anderson, Michael Carrick, Darren Fletcher középpályástrió pihent a hét végi bajnokin, így nagy az esély rá, hogy e három játékos kedden ismét főszerephez jut. Megint nekik jut majd a feladat, hogy bátran ütközve megszűrjék az Arsenal játékát a középpályán, és hogy a megszerzett labdával már a pálya közepéről gyors kontratámadásokat indítsanak – elvégre Ferguson legényei ehhez oly nagyon értenek –, és amelyektől a mester a megnyugvást hozó idegenbeli találatot joggal várja el.
Bár a zászló a Manchesternek áll, a csata korántsem lefutott, így minden apró rezdülésnek jelentősége lehet. Még annak is, amiről a Sunday Times riportere beszámolt: minapi sajtótájékoztatóján Sir Alex szóba hozta a múlt század elejének legendás munkáscsapatát, a Glenbuck Cherrypickerst – márpedig az újságíró emlékezete szerint erre legutóbb 2007 tavaszán volt példa, néhány nappal azt megelőzően, hogy a Milan leiskolázta volna az MU-t a BL-elődöntő visszavágóján (3–0)…
