Egyfélidős siófoki parádé
Az embernek nem fér a fejébe, miért nem akarják az „illetékesek” eladni a magyar futballt… Ne is ábrándozzunk hatezres átlagnézőszámról addig, amíg egy szimpla hétközi fordulót úgy játszanak az NB I-ben, hogy az érdeklődők közben lemaradnak a BL-elődöntő kezdéséről.
Pedig akármilyen furcsán hangzik, a szerda este látott Siófok sokkal több nézőt érdemelt volna. Bizony, a kiesőjelölt Siófok nagyszerű első félidőt produkált: lendületes támadások, látványos gólok, szép egyéni megoldások ragadtatták tapsra a néhány érdeklődőt. Ha a Balaton-partiak az ősszel is így futballoztak volna, vélhetően előrébb tartanának.
Ami az ellenfelet illeti, a tavasszal szinte minden mérkőzés után azt írtuk, hogy nagy a baj Nyíregyházán. A csapat még nem nyert az idén, ezért a rutinos Tajti József vette át az együttes irányítását. Kevés olyan tapasztalt szakember dolgozik manapság a honi futballban, mint ő. A tréner 1965-ben lett az akkor bombaerős Bp. Honvéd játékosa, tíz évvel később pályaedzőként szolgálta a kispestieket, dolgozott Lakat Károly, Tichy Lajos és Komora Imre mellett is, 1983-tól pedig Mezey György szövetségi kapitány segítője volt. Később megfordult a Videotonnál, a III. Kerületnél, Dunaújvárosban, a BVSC-nél, és az utánpótlás-válogatott szövetségi edzője is volt. Amikor a siófoki öltözőfolyosón arra kértük Tajti Józsefet, hogy az akkori viszonyokat hasonlítsa össze a mostaniakkal, tekintete a messzi távolba révedt, majd nagyot sóhajtott, amikor válaszolni kezdett.
„Nemcsak a futball, az egész világ megváltozott az elmúlt húsz esztendőben – mondta szerényen. – Amikor a hatvanas évek közepén a Honvéd játékosa lettem, délután négykor kezdődött az edzés, de kettőkor már mindenki kinn volt a pályán, lábteniszeztünk. Amikor a dél-amerikai túránkon a buszra vártunk, a fákról szedett vadnaranccsal dekáztunk, és Tichy Lajosékkal párt alkotva versenyeztünk, ki tudja tovább a levegőben tartani a gyümölcsöt. Nekünk tényleg mindenünk a futballról szólt. Amikor az első edzést megtartottam Nyíregyházán, mondtam is a fiúknak: egy mosolyt sem láttam az arcokon, egyetlen tréfát sem hallottam. Úgy nem lehet jól játszani, ha valakinek csak nyűg a futball…”
Tajti József hozzátette: azt a feladatot kapta, hogy mentálisan rázza föl a társaságot. Nos, ennek hatása egyelőre nem volt érezhető a nyírségi csapat játékán, Siófokon is motiválatlannak, kedvetlennek tűnt a társaság.
Magabiztos győzelmével a Siófok lemaradása nyolc pontra olvadt a 14. helytől, sőt a közvetlen rivális immár nem a REAC ellen győzedelmeskedő Paks, hanem a legyőzött Nyíregyháza Spartacus.
Lesz még dolga bőven Tajti Józsefnek, hogy a piros-kékeknek ne kelljen aggódniuk a hajrában…
