„Napok óta azon töröm a fejemet, mi vezethet sikerre az ETO ellen: az éppen nem baj, hogy Bajzát Péter nem léphet pályára, de Bojan Brnovics képességeit ismerem, Rati Alekszidzét pedig jó csatárnak tartom: gyors, erőszakos futballista” – mérte fel az ellenfél „fegyverzetét” a találkozó előtt Herczeg András, a DVSC-TEVA klubmenedzsere, aki abban a pillanatban még azzal sem volt tisztában, kollégája, Dragoljub Bekvalac megkeveri-e a kártyákat vagy sem.
Az ETO szerb mestere – aki megbetegedett, és nem is utazott el Debrecenbe, s a tv-közvetítés alapján mobiltelefonon tartotta a kapcsolatot a kispadon ülő kollégáival – két támadóval küldte harcba övéit, az viszont már Herczeg András értékelését minősítette, illetve előzetes aggodalmát igazolta, hogy Bojan Brnovics rögtön az első percben helyzetig „dzsúdózta” magát, Rati Alekszidze pedig gólt szerzett. Igaz, a grúz légiós gólja nem előnyt, csupán egyenlítést ért az inkább a gyors indításokra apelláló Lokival szemben kombinatívabb passzjátékkal kirukkoló, jól kezdő, s Czvitkovics Péter gólja ellenére a ritmust továbbra is tartó Győrnek.
S az ETO új lendületet vehetett Bernáth Csaba kiállítása után, csakúgy, mint Zalaegerszegen, amikor emberelőnybe került. Akkor a Csank János edzette kék-fehérekre hetet számoltak a zöld-fehérek (7–2), a kérdés ezután felettébb egyszerűnek tűnt: milyen matematikai jel illesztendő a ZTE és a Loki közé. Egyenlőség? Kisebb? Nagyobb?
A 91. percig úgy festett, nagyobb – és az amúgy emberelőnyével semmire sem menő ETO-nál is.
„A Loki a Kecskemét ellen megmutatta, hogy a nehéz helyzetekből is képes kievickélni, ha nincs más, a saját hajánál fogva húzza ki magát a gödörből, habár az ilyen mutatványokhoz olyan játékosok kellenek, mint Dombi Tibor. Meg kell becsülni a hozzá hasonló rutinos harcosokat, a munkájuk, a mentalitásuk tényleg példaértékű…” – az idézet a korábbi Loki-kedvenctől, Böőr Zoltántól származik, az ETO szélsője még kedden emlegette fel az excsapattárshoz kapcsolódó közelmúltbeli emlékeit.
Aligha önbeteljesítő nyilatkozatnak képzelte, pedig majdnem az lett belőle: a Loki NB I-es örökranglistáján a legtöbb fellépéssel büszkélkedő szélső a szünetben jött, látott, gólt lőtt – majd társaival a nyakában csendesen elindult a felezővonal felé. Pedig belül biztosan örült.
Visszatérve a matematikára: az egyenlőségjel nyert…
Négyezer debreceni legnagyobb bánatára.
