Ha nincs az utolsó perces MTK-gól (DVSC-TEVA–MTK 2–2), vasárnap este a ténylegesnél is lassabban néptelenedtek volna el a debreceni aréna mobil lelátói és az öltöző hazai része – az utóbbihoz mellesleg így is több mint egy óra kellett.
„Bementem az öltözőbe, nagyjából fél óráig megkövülten néztem magam elé, csapongtak a gondolataim, szóval ha azt kérdezné, mi járt a fejemben, csak megráznám a fejemet, jelezve: fogalmam sincs – érzékeltette az általános debreceni hangulatot Vukasin Polekszics, a döntetlennel is a tabella élén maradó, az Újpest előtt hárompontos előnnyel álló Loki kapusa. – Spontán ötletként dobta be valaki, hogy menjünk el közösen vacsorázni. Hasznos volt az együtt töltött két óra, nekem feltétlenül jót tett, hogy kibeszélhettem magamból a csalódottságomat: az MTK találata padlóra küldött minket, másnap viszont már mindenkinek jobb volt a kedve. Pénteken nyerünk Diósgyőrben, és megszerezzük az aranyérmet – ez lett a konklúzió.”
Az MTK-hoz hasonlóan a Győr is közvetlenül a lefújás előtt szerzett góllal (2–2) fagyasztotta a piros-fehérre pingált arcokra a mosolyt, ami debreceni részről a koncentráció hajrábeli visszaesésére utal. Mindamellett a hazaiak vasárnap olyan mérkőzést nyertek meg néhány másodperc híján, amelyen nem nekik állt a zászló. Az ellenpólus a Győr elleni fellépés: hetvenperces emberhátrányban is jobban teljesített vetélytársánál a Loki, a Honvéddal szemben pedig a Győr okozta sokk utóhatásaival nyert a listavezető (1–0) a cél szentesíti az eszközt felütésű, finoman fogalmazva is kevéssé látványos mérkőzésen.
„A DVSC többre képes annál, mint amit az utolsó két bajnokiján mutatott. A montenegrói válogatottban bizonyos értelemben könnyebb pályára lépni, mint a Lokiban: új csapatként nem várják el tőlünk, hogy megverjük mondjuk az olaszokat, nincs rajtunk nyomás, tesszük a dolgunkat büszkeségből, hazaszeretetből. Debrecenben más az alapállás: minden meccsünkön győzelmet várnak tőlünk, aminek igyekszik megfelelni a társaság, ezért nem is meglepő, hogy fejben elfáradunk. Én ezzel a tompasággal magyarázom az MTK második gólját: az edzésen modellezzük az ellenfél szögletvariációit, feláll a két védősor, így volt most is, csak sajnos a hátvédek messze helyezkedtek a támadóktól, Leandro és Mészáros Norbert már hiába rontott rá a vendégek játékosára. Mellesleg van olyan, hogy egyszerűen rossz napja van egy csapatnak – nekünk az volt vasárnap. Pénteken jó napunk lesz.”
