A kék sarokba érkezik Káté Gyula, Unió Kispest. Furcsa volt hallani, hiszen vb-bronz- és Eb-ezüstérmesünk neve összeforrt az MTK-val – úgy egy héttel ezelőttig. A szakítás miértjére több magyarázat is elhangzott a debreceni Kelet–Nyugat gálán, a ring körül ülők a bennfentesek magabiztosságával beszéltek a kellő megbecsülés hiányától az anyagiakig mindenről, a magunk részéről annak a verziónak hiszünk leginkább, hogy Káté szakmailag szeretett volna megújulni, ezért döntött Kispest és Szántó Imre mellett.
Káté és környezete azonban a régi maradt. A nagypapa ugyanúgy rekedtre üvöltötte magát, Káté ugyanúgy nagy tempót diktálva, rakkolva bokszolt – és ugyanúgy nem talált legyőzőre itthon, mint az elmúlt években. A tehetséges Szabó Ervin ugyan kihúzta ellene az utolsó gongig, de a diadalra semmi esélye sem volt. Persze Káténak már rég nem a hazai mezőny a mérce, sokkal inkább a nemzetközi. Azzal meg júniusban Odensében (EU-bajnokság) és augusztus-szeptemberben Milánóban (vb) mérheti meg magát.
Káté meccséig egyébként már eldőlt a jobb sorsa érdemes (fogalmazzunk finoman: a kellő reklám híján a közönség nem volt vevő az eseményre. Másképp: a negyedház udvarias becslés…) gála. A nyugatiak tulajdonképpen a negyedik párra lerendezték az ütközetet, az összes „ikszesnek” tűnő meccset „behúzták”, emellett Lakatos Krisztián révén volt bravúrjuk is (a pécsi 54 kilós az eggyel lejjebb az olimpiát is megjáró Kalucza Norbertet verte meg pontozással), a hátralévő párokban meg három „tuti” sikerük. Kátét nem kell ecsetelni, Harcsa Norbert adta az este első megrendítő pofonját (Móna Imre volt a szenvedő fél), míg Bacskai Balázs nevéhez fűződött a gála egyetlen gyors győzelme.
