„A klubnak el kellene hagynia a kényelmi zónát”, illetve „Néhány feltételnek meg kell változnia, azt biztosan nem mondhatjuk egymásnak a nyáron, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, minden menjen csak így tovább”
– két Bruno Labbadia-mondat,amely „kiverte a biztosítékot” a Leverkusen elöljáróinál. Annyira, hogy még délelőtt több német internetes portál is felvetette: a vezetőedző már a szombat este nyolckor kezdődő, Werder Bremen elleni kupadöntőt sem éri meg a kispadon. Végül addig kihúzta, de meglepő lenne, ha a következő szezont is vele kezdené meg a Bayer, hiszen a kerete sokkal többre predesztinálta, mint a bajnoki kilencedik hely és az elvesztett kupadöntő – valamint a nemzetközi kupaszereplés elszalasztása.
Merthogy a Leverkusen elvesztette a kupadöntőt, aminek a megnyerésére talán csak pillanatokig volt esélye. Konkrétan a 24. perc környékén, midőn Helmes hat méterre Wiese kapujától ziccerbe került. Aztán amikor a rosszul eltalált labdája egy méterrel elkerülte a kaput, tulajdonképpen elszállt a Bayer esélye. Előtte és utána ugyanis inkább a Werder futballozott. Előtte Prödl (fejesét Adler fogta) és Frings (lecsúszott labdáját a léc alól piszkálta ki Adler), utána pedig Diego (a Naldo szabadrúgása után a bizonytalankodó Adlerről kijövő labdát lőtte a kapusba) és Naldo (fejese után Adler védett) rontott, mígnem az 58. percben eldőlt minden.
Diego passzával Özil lépett ki a bal oldalon, lövése után a becsúszó Manuel Friedrichen felpattanó labda becsapta Adlert, és kezdődhetett a brémai örömünnep. A Juventusba igazoló Diego utódának szánt Özil ebben a szezonban tétmeccsen korábban három német csapatnak lőtt gólt: a bajnok Wolfsburgnak, az őszi első Hoffenheimnek és a bajnoki csúcstartó Bayern Münchennek. Ez a lista lett most teljes a kupadöntős Leverkusennel – ennél rangosabb kvartettet aligha lehet összerakni mostanság Németországban.
