Egy labda döntött a végén

Sztojan Ivkovics óriási manipu látor. Ha kell, ha nem, táncol az oldalvonal mellett, gesztikulál, a mimikája egyenesen csodálatos.

Aztán a második negyed elején a paksi palánk alatt a védők bepasszírozzák a parkettába Ante Kapovot, a játékvezetők pedig blazírt arccal futnak az ellenkező irányba, szerintük nem történt semmi. Illetve csak futnának, mert egyikük egy tapodtat sem képes előbbre jutni: Sztojan Ivkovics úgy araszol hátrálva előtte, mintha a bíró is játszana, és neki kellene védekeznie ellene. A különbség csupán annyi, hogy a védők elvétve sem üvöltenek ennyire eltorzult arccal, mint most a magából kikelő pécsi edző.

Természetesen megkapja a technikait, túl is lépne az egészen, de valahogyan a hangzavarban is meghallja az egyik helyi újságíró megjegyzését, aki cirkuszt emleget – erre odasétál a sajtóhelyhez, lehajol, és megkérdezi, ez miért baj. Majd mosolyogva hozzáteszi: „Ez a munkám… És miért, nem volt fault?”

Az volt. És még vagy négy-öt tucatnyi szerelési kísérlet, de a mai kosárlabdáról már rég nem lehet elmondani, hogy érintés nélküli sportág, ha ezt a szabálypontot a játékvezetők komolyan vennék, az első negyed végére nem maradna játékos a pályán. Alighanem Sztojan Ivkovics is pontosan tudta, mit csinál, a reklamálás csupán színház, lélektani hadviselés, márpedig ilyen kiélezett helyzetben nincs az az eszköz, amelyet be nem vetne, természetesen a jó ízlés határain belül. Úgy tűnik, a Pécs mentálisan jobban rákészült erre a meccsre. Az iram óriási, és ilyenkor döntő az összpontosítás, a pontosság, és ebben jobban kezdenek a vendégek. Már az első negyed elején elhúznak néhány ponttal, és bár a különbség folyamatosan kicsi, tartani tudják. A házigazdák a második negyed végéig tizenkétszer adják el a labdát, Michael English egymaga ötöt „vállal”, és ez meg is magyarázza, miért a PVSK vezet.

A Paks ugyan kirukkol egy 8–0-s sorozattal, de nem sokra megy vele, a felzárkózást azonnal ismét lemaradás követi.

A harmadik negyed viszont már az Atomerőműé. A vendégek távolról alig találnak be, visszaesésük a támadójátékban érhető tetten a leginkább, ebben a játékrészben mindössze 13 pontot gyűjtenek, ami ezen a szinten roppant kevés. A háromszoros bajnok él is a lehetőséggel, egyre határozottabbá válik mindkét palánk alatt. Kizárólag az idegesség az állandó tényező a parketten, a már említett English egyszer például úgy lép pályára, amikor visszacserélik, hogy elfelejti levenni a melegítőfelsőjét.

Egy pont mindössze a pécsiek előnye a negyedik negyedre, azaz mintha mi sem történt volna eddig, ám az biztosan számít, hogy nem ők játszanak felszálló ágban. A dobóhelyzetekig eljutnak, de alig-alig találnak a gyűrűbe, a roppant szívós paksiak viszont a látványosan feljavuló English révén tartják előnyüket, igaz, Dragan Alekszics is megteszi ugyanezt. A végén, kétpontos hazai vezetésnél a Pécsnek ugyanannyi ideje van támadni, mint amennyi a hátralévő idő, Wittmann Krisztián azonban elszúrja az egy egyet, és elmarad az egyenlítés.

Sztojan Ivkovics mérgében földhöz vágja a kezében lévő műanyag poharat. A közönség most nem rá figyel: kollégáját, az ezen a napon éppen 45 éves Dzunics Braniszlavot élteti. A csapat ünneplésével még várni kell, de az újabb bajnoki címhez már karnyújtásnyira került az ASE.

Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc állása: 2–0 az Atomerőmű javára