A középszer most már kevés

Hat éve irányítja a Kaposvári Rákóczi szakmai munkáját. A nyilatkozatai azt sugallják, hogy talán megérett az idő a váltásra, a zuhanyhíradóban több lehetőséget is emlegetnek vele kapcsolatban. Prukner László tudja, néhány napon belül döntenie kell.

Kuriózum, hogy nemcsak edző, hanem tanít is. Napjait a kaposvári gimnázium és a Rákóczi futballistái között osztja meg, és mindkét helyen megbecsült, elismert szakember. A labdarúgás világában elsősorban azzal érdemelte ki a megsüvegelést, hogy évről évre új csapatot kellett építenie, mert a klub a fennmaradás érde-kében mindig eladta legjobbjait, mégis egyre jobb és jobb eredményeket produkált.

Ennek megfelelően minden bajnoki év után elégedetten értékelt, most azonban minden nyilatkozatában érezni lehet a keserűséget.

„Keserűséget? – kérdez vissza. – Nem, ez nem keserűség, inkább csalódottságnak nevezném. Tavaly nyáron ismét sokan távoztak a klubtól, a közvélemény a kiesőjelöltek közé sorolt minket, de én tudtam, hogy az itt maradók sokkal többre képesek, több van bennük, mint a kiesés, és ez hamar be is bizonyosodott. Az őszt a hetedik helyen zártuk úgy, hogy az idény végén fölényes győzelmeket arattunk, és játékban, valamint eredményességben is jól látható volt a fejlődés. A tavasszal viszont törés következett be az öltözőben. A részleteket hagyjuk, az csak ránk tartozik, de sajnos emiatt nem tudtunk igazi csapatként megoldani döntő szituációkat. Arra gondolok például, hogy többször elbuktunk olyan meccseket, amelyeken mi szereztünk vezetést. A hat kaposvári évem alatt most szereztük a legtöbb gólt, mégsem szerepeltünk olyan eredményesen, mint lehetett volna, mert hiányzott az egység az öltözőben, és bár nem vallottunk kudarcot, ez okot ad az elégedetlenségre.”

A Rákóczi minden évben valóban előbbre lépett, és ezzel bizonyította a városnak és a szurkolóknak, hogy érdemes a támogatásra, és helye van az élvonalban. Ennek ellenére a városi önkormányzaton kívül alig számíthat máshonnan segítségre, a régió vállalkozásai nemigen látnak fantáziát a csapatban, és a gazdasági recesszió cseppet sem növeli a reményeket. Ebből pedig az következik, hogy ezen a nyáron is el kell adni játékosokat, és kezdődhet újra a csapatépítés Kaposváron. A különbség annyi, hogy ma még nem tudni, ezt a munkát ismét Prukner László vagy más végzi-e el.

„Rosszindulattal sem lehet a vándormadarak közé sorolni, és nem is szoktam ajánlgatni magamat – mondja. – Büszke vagyok rá, hogy a Rákóczi vezetőedzője lehettem, sokat kaptam a klubtól, igaz, sokat vissza is adtam az évek során. Az egyenlegünk szerintem most éppen a nullán áll. A szerződésem lejár, és el kellett gondolkodnom a folytatáson. A középszer már nem érdekel, csak olyan munka motivál, amelyben látom az előrelépés lehetőségét. Az MLSZ két vezetője is megkeresett, hogy vállaljak szerepet az edzőképzésben. Tanítani nagyon szeretek, de nem vagyok az az ember, aki szívesen üldögél egy irodában. Abban maradtunk, hogy hamarosan beszélünk a részletekről, a véleményemet azt követően alakíthatom ki. Olvastam, hallottam, hogy összefüggésbe hoztak a Győrrel, de engem még senki sem keresett onnan. Nagy megtiszteltetés, ha bárhol gondolnak rám, nyitott vagyok, ha olyan csapattól keresnek, amelyben nagy célokat kellene megvalósítani, kupagyőzelemre, bajnokságra és a nemzetközi szereplésre gondolok.”

A szakember természetesen már egyeztetett a Rákóczival is, és egy héten belül dönteni szeretne a sorsáról. Tovább nem várhat, a szünet rövid, és a felkészülést meg kell tervezni. Ahhoz pedig nem árt tudni, melyik csapat felkészüléséről van szó.