Dragoljub Bekvalac elköszönt. Miközben Székesfehérváron a külföldi edzőben látják a megoldást, a szerb mesternek fél év jutott Győrben: egy téli felkészülés és tizenöt bajnoki mérkőzés. Ezeken hat győzelem, hét döntetlen és két vereség volt a mérlege, hét ponttal szerzett többet, mint az ősszel az Egervári Sándor vezette együttes.
A szerb mester most azt mondja: nem garantálja, hogy jövőre dobogós vagy Magyar Kupa-győztes lesz az ETO. Józan mértéktartását növelhette, hogy a fent sorolt adatok alapján a Győr csak nyolcadik a tavaszi tabellán, a Kecskemét és a kínlódó MTK is megelőzte. Ami azonban igazán elgondolkodtató: senki sem beszél a kupadöntőről. Azt olvasom, hogy huszonöt év után lett finalista az ETO, ami valóban tiszteletet parancsol. De mi történt a finálé két mérkőzésén? Erről nem beszél senki, pedig kellene, ha az őszinteség erénynek számít. A bajnokságot félredobva, a legjobbakat pihentetve csak a két meccsre összpontosított a csapat, de ez a száznyolcvan perc során száznyolcvan másodpercig sem érződött. Bágyadt, rosszkedvű, fásult, erőtlen és szervezetlen csapatot láthattak a szurkolók, és ami igazán fájó lehet: hátrányban, a visszavágón sem tűnt motiváltnak a Győr. Elismerés jár a döntő kiharcolásáért, de a gyengébb erőkből álló Honvéd ellen mutatott produkció után az lett volna a meglepő, ha marad a szerb szakember.
Nem hinném, hogy a győriek félévente edzőt szeretnének váltani, de a tények ömagukért beszélnek: az elmúlt tíz évben Garami József, Varga Zoltán, Tamási Zsolt, újra Varga Zoltán, Reszeli-Soós István, Csank János, Pajkos János, Klement István, Egervári Sándor és Dragoljub Bekvalac ült a győri padon. Tíz év, kilenc edző, jön a tizedik váltás, és ha azt vesszük, eddig két teljes idényt csak Garami József és Reszeli-Soós István kapott, elmondhatjuk, bárkit neveznek ki, sok ideje nem lesz a bizonyításra.
Ragyogó stadion, ideális körülmények, rendezett háttér, a magyar futballközegben irigylésre méltó feltételek mellett „üzemel” az ETO. Most már ki kellene derülnie, miért maradnak el a sikerek.
