Azért jók a hétköznap délelőtti felkészülési meccsek, amikor kevés a néző, mert jól hallatszanak az edzők utasításai: Rátgéber László például az első negyed végén ülepen billentést helyezett kilátásba egy védekezési hiba láttán, amelyből triplát kaptunk – meg is lett a hatása, mert tíz pontot dobtunk utána sorozatban, és közben egyet sem kaptunk. Ellentétben az egy nappal korábbi találkozóval, ezúttal remekül kezdtek a lányok, időnként jól és látványosan játszva gyűjtöttek tekintélyes előnyt – a legnagyobb különbséget a harmadik negyed hajrájában jegyezhettük fel, amikor már 36 ponttal vezetett Magyarország –, aztán a végén, amikor már csak a cserék voltak a pályán, tíz perc alatt megfeleződött az előny.
Rátgéber ugyanis majdnem az egész keretnek lehetőséget adott búcsúzóul, még azoknak a játékosoknak is, akikről tudvalévő volt, hogy kimaradnak az Európa-bajnokságra utazó csapatból (illetve ketten – az iskolapadot koptató Raksányi Krisztina klubja, a súlyos sérülése után éppen csak felépülő Semsei Barbara a saját kérésére – mégsem játszottak). Somogyi Andrea és Horváth Zsófia esetében egyértelműen ez volt a búcsúmeccs, de kérdéses volt, hogy Fűrész Diána vagy Császár Andrea marad-e még itthon. Ennek az eldöntésére szolgált a csütörtöki erőfelmérő, női válogatottunk szakmai munkájának első számú felelőse a mérkőzés után akarta megnevezni a Lettországba utazó 12 kosarast.
Fűrész lett a nyertes, vagyis a mester mezőnyemberre szavazott center helyett. Pedig a keret – eddigi – legmagasabb tagja, a kétméteres Császár igencsak igyekezett, és amikor beállt, tömték a társak labdával, de a kezdeti sikerek után görcsössé vált a palánk alatti húsdarálóhoz vékony, ám jó kezű légiós játéka. Persze aligha egyetlen meccs alapján döntött Rátgéber, de az már jelzésértékű volt, hogy egy nappal korábban azt a 12 játékost szerepeltette, aki pénteken felszáll a Rigába tartó repülőgépre, és a legutóbb a spanyol Estudiantest erősítő, szekszárdi születésű hölgy nem volt köztük. Mivel a hármas poszt gyengesége miatt alacsony szerkezetű ötössel kezdünk, inkább még egy kisember kellett.
