„Nekem az Újpest a csúcs”

Már biztos?Már biztos?

Nemrég írtuk alá a papírokat… Szóval biztos – felelte a Szentes Lázár helyét immár hivatalosan is átvevő William McStay.

Másfél hétig tartott a huzavona, egyik nap úgy tűnt, kinevezik az Újpest élére, másnap arról lehetett olvasni, hogy az európai szövetség nem engedélyezi magyarországi munkavállalását. Nem aggódott?

Nem vagyok az az aggódós típus. Abban persze bíztam, hogy gyors, egyúttal mindenki számára megnyugtató megoldás születik. Én mindenesetre korábban is úgy készültem, hogy az Újpest edzője leszek: bár megtehettem volna, hogy a családi nyaralást élvezve a török tengerparton várom a fejleményeket, inkább Magyarországra jöttem. Ma már azt mondom, a legjobb döntést hoztam, hiszen így az elmúlt hetet azzal tölthettem, hogy feltérképeztem az együttest, továbbá megismerkedtem az egyesület múltjával és kultúrájával.

Előzőleg mit tudott a klubról?

Például azt, hogy éppoly patinás egyesület, mint a Celtic. Megjegyzem, aki Skóciában szereti a futballt – márpedig sokan vannak így ezzel –, annak mond valamit az Újpest neve. A Ferencvárosé, a Honvédé és az MTK-é szintúgy.

Ez ugye nem afféle kötelező udvariaskodás?

Ugyan már! Aki ismer, tanúsíthatja, az őszinte beszéd híve vagyok.

Még mit érdemes tudni önről?

Ami a labdarúgással kapcsolatos az az, hogy semmi másban nem hiszek, mint a tisztességes munkában. A futball rettentően fontos számomra, gyerekkorom óta meghatározza az életem.

Első a foci, második a család?

Erre a kérdésre szerencsére azért nem kell válaszolnom, mert a család mindig mögöttem áll. A feleségem most sem háborgott, hogy Törökországban hagytam őt és a gyerekeket… A szeretteim legalább annyira örülnek annak, hogy az Újpest edzőjét William McStaynek hívják, mint én. A Steaua elleni Európa-liga-párharc visszavágójára biztosan eljönnek, már le is foglalták a repülőjegyet. Addig viszont aligha látogatnak meg, mert tudják, a felkészülési időszakban a nap huszonnégy órájában a labdarúgás tölti ki az időmet.

Magyarországon működik a Megszállottak klubja, ha gondolja, megadom a számát.

Szívesen felkeresném, csak félek, nem lesz rá időm...

Beszéljünk komolyan: a múlt héten mit tapasztalt, milyen játékerőt képvisel az Újpest?

Messzemenő következtetést nem lehet levonni néhány edzésből. Állítom ezt annak ellenére, hogy hiába néztem meg tíz DVD-t a csapatról, az élőben szerzett benyomások sokkal fontosabbak. Ha valakinek a szemébe nézel, abból sokat megtudsz, a tekintetek nem hazudnak. Azt akarom elérni, ami a Celticet jellemzi: mindig is az egyenes utat járva haladjon az együttes.

Másfél évtized után köszönt el a nevelőegyesületétől. Felteszem, abban a reményben, hogy egyszer visszatér.

Hogy mi lesz velem három, öt vagy éppen tíz esztendő múlva, azon nem töprengek. Egyelőre semmi más nem foglalkoztat, mint az, hogy az Újpesttel eredményes legyek. Bizonyítani mindig ott kell, ahol dolgozik az ember. Ábrándozni lehet, csak olykor felesleges. A futballban ugyanis bármi megtörténhet. Három hete például fel sem vetődött volna bennem, hogy Magyarországra szerződöm.

Sokat gondolkodott az ajánlaton?

A tartalékcsapattal egy győztes hongkongi tornáról értünk haza – nagyon édes volt a siker: a döntőben a Rangerst vertük meg egy nullára... –, s a vezetők akkor tájékoztattak az Újpest megkereséséről. Már első hallásra csábító volt a lehetőség, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy órák múlva már jeleztem is: érdekel a dolog. Ezt követően Sallói István és Joe Böröcz is meggyőzött arról, hogy érdemes belevágnom ebbe a feladatba; ma már úgy érzem, jobb helyen nem is lehetnék.

Ne vegye kötözködésnek, a Real Madrid vagy a Manchester United öltözőjében nem lenne jobb?

Nem. Nekem az Újpest a csúcs!

Előző állomáshelyein, Írországban, a Sligo Rovers szakvezetőjeként, majd odahaza a Celtic U19-es, illetve junioregyüttesével is zsákszámra nyerte az aranyakat. A kollekció bővül a Megyeri úton is?

Ez a cél. Ha keményen dolgozunk, bajnokok lehetünk.

Ha azt mondom, Ferencváros?

Azt felelem, hogy az Újpest ősi ellenfele. Amint megérkeztem Budapestre, első dolgom volt kideríteni, hogy melyik klub a legfőbb vetálytársunk. Ne feledje, a Celtic–Rangers derbiken nőttem fel, tisztában vagyok azzal, mi a városi rivalizálás.

Ezúttal az ellenfél lesz zöld-fehérben…

Ne is mondja! A barátaim már szóltak, hogy amikor tehetik, ellátogatnak majd az Újpest meccseire – tudni kell róluk, mindenhová Celtic-mezben mennek. Természetesen szeretettel várom őket, de közöltem velük, csak egy feltétellel jöhetnek: ha a csapat idegenbeli, sárga szerelését viselik…