A szurkoló nevében

„Nem hallottátok Dózsa György hírét?Izzó vastrónon őt elégetétek,De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga a tűz; úgy vigyázzatok!”Petőfi Sándor: A nép nevében című verséből idéztem e sorokat, talán több szurkoló nevében is. A versbeli Dózsa lehetne akár Mezey, az izzó vastrón maga a kispad, s idővel választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy a szakember szellemisége tűzként lobog-e tovább a magyar labdarúgás egyelőre kietlen pusztaságában, hogy a tűz fénye egyszer majd beragyogja futballunk egét.De térjünk vissza a földre, most a kispadnak nevezett izzó vastrón a biztos. Minden tiszta, arról van szó, hogy az FC Fehérvár honlapját idézve a „nemzetközi labdarúgásban megfellebbezhetetlen tekintélynek örvendő” szakember nap mint nap edzőként méreti meg magát egy olyan közegben, amelyben csak az eredmény számít. Nem érdekes, hogy hol és ki voltál tíz, húsz, de még öt évvel ezelőtt is, hanem az a fontos, hogyan teljesítesz ma.Ebből a szempontból csak örülhetünk Mezey György szerepvállalásának, egyszerűbben fogalmazva, meglátjuk, mit ér az elmélet a gyakorlatban. Nagyon profán példával élve, most meg kell enni, amit maga főz, nem lehet minden és mindenki felett álló szakács, aki csak receptkönyvet ír, de a főztje ehetetlen, megengedve azt, hogy szakmai fortélyokat tekintve nem mindenki egyformán jó az elméletben és a gyakorlatban – ugyanakkor azt is tudni kell, a nehézvíz papíron csupán képlet, míg az atomreaktorban az energia előállításához szükséges láncreakcióban nélkülözhetetlen vegyület. Nagy kérdés, hogy lesz-e energia, mert ha nem, akkor izzó vastrónon őt elégetétek, s nem lehet úgy folytatni, hogy szellemét a tűz nem égeté meg. Nemcsak megégeté, hanem elégeté…