Temérdek olimpiai és/vagy világbajnok lesz az úszó- és vízilabda-küldöttségekben, az ő produkciójukat árgus szemekkel figyeli majd a szintén olimpiai és világbajnok Kovács István ökölvívó.
„Nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy évvel az olimpia után ki mire lesz képes – kezdte Kokó. – Úszásban abban reménykedhetünk, hogy előkerül egy Darnyi Tamás-, Egerszegi Krisztina- vagy Cseh László-féle klasszis. A játékokon sajnos elmaradt az aranyérem. Ma már annyira kiegyenlített a mezőny, hogy talán Cseh Laci az egyetlen, akinek esélye van a győzelemre. A vízilabdacsapatok közül a fiúknál új csapat építése a feladat. Három, zsinórban megszerzett olimpiai bajnoki cím során sok pólós elhasználódott, de a válogatott mindig meg tudott újulni. Kemény Dénes ismeri a siker receptjét, ám ő is elmondta, habár fontos mérföldkő a világbajnokság, London a cél. Tehát nem is az aranyérmet várom tőlük, hanem a tisztes helytállást, a jó játékot, és azt, hogy alakuljon az új együttes. Már csak azért is, mert Szerbia például még mindig füstölög az olimpia miatt, biztosan pörög majd, azt gondolva, hogy a vébé a legfontosabb esemény, pedig mi azért tudjuk, hogy nem az... Szerintem a lányokban még van tartalék, ezért bízom az éremben. Vannak prioritások a világesemények között, mindig az olimpia előtti évben rendezettek a legnehezebbek, mert akkorra már szinte mindenki kihegyezi a formáját, míg az olimpia utáni esztendőben inkább csak lemérik, ki lehet majd ott a következő játékokon. Biztos vagyok benne például, hogy azok közül, akik most ott lesznek a medencében, nem mindenki jut el Londonba. Ennek a felmérő jellegnek a pozitívuma azonban, hogy kicsit talán könnyebb odaérni az élre. Terveztem, hogy kiutazom a helyszínre, de összesűrűsödtek a dolgaim, ezért inkább itthon a gyerekekkel a televízión keresztül követem az eseményeket. Persze ha a férfi pólóválogatott a vártnál jobban halad, lehet, hogy a második hétvégére kiugrom Rómába...”
