TÜKÖR

Számos magyar edző dolgozott hosszú évtizedekig Svédországban, többnyire nagy elismerést szerezve a magyar futballnak. Mi tanítottuk meg a svédeket focizni – szoktuk mondani előszeretettel. Jó érzéssel tölt el, amikor honfitársaink munkásságáról csupa szépet és jót hallok, de felvetődik bennem a kérdés arról a környékről: a dánokat, a norvégokat és a finneket is? Hajlamosak vagyunk túlzásokba esni, hiszen az előbb felsorolt nemzetek már jó néhány éve előttünk járnak – nem csak a labdarúgásban… –, bár sok-sok évvel ezelőtt a cipőnket sem vihették. Ahogy velünk ellentétben a gazdaság és a sportkultúra a hozzá tartozó infrastuktúrával párhuzamosan fejlődésnek indult, csak idő kérdése volt, mikor előznek meg a futballban is. Mára egyvalami maradt nekünk, amiben jobbak lehetünk, ez a kreativitás, amely még megvan a játékosainkban. Viszont bennük is marad, ha nem vállalkoznak, kezdeményeznek. Előttem van a két évvel ezelőtti DVSC–Elfsborg selejtező mérkőzés: olyan védekezést láttam a svédektől, amely a világ bármely pro licences oktatásán tananyag lehetne. Ezt feltörni és gólhelyzetbe kerülni kizárólag egészséges vállalkozó szellemű játékkal lehet. S még valami a svédek kapcsán. Egy válogatott mérkőzés előtt Mészöly Kálmán szövetségi kapitány mondta, amikor már a csapat kocogott ki a pályára: „A szőkére vigyázzatok, nagyon jól fejel!” Igaza volt, tíz szőke játszott a svéd együttesben – és mindegyik kiválóan fejelt.