Magasítás, izmosítás
Hogy pontosan mi játszódott le a marseille-i kulisszák mögött az elmúlt hetekben, talán sohasem derül ki, az azonban tudható: Didier Deschamps vezetőedzői munkája nem úgy kezdődött a Bajnokok Ligája első győztesénél, ahogyan azt sokan, például ő maga, elképzelték. Amikor májusban Deschamps megállapodott a legutóbbi francia bajnokság ezüstérmesével, klubelnökként még Pape Diouf, fő tulajdonosként Robert LouisDreyfus volt a tárgyalópartnere. Időközben a klubot majdnem másfél évtizeden át szívügyének tekintő RLD belehalt súlyos betegségébe, de előtte még – a nevében a hatalmat gyakorlók akaratának eleget téve – elbocsátotta Dioufot.
A vezetőség három kulcspozíciójában történt változás nyomán nyilvánvalóan teljesen új korszak kezdődik az OM-nél.
Egyvalami nem változott: az 1993-as BL-győzelem óta egyetlen bajnoki címet sem szerző csapattól aranyérmet várnak szurkolói, sőt valamilyen formában annak az OM-nek a feltámasztását is, amely – többek között Deschamps-pal, Marcel Desailly-jal, Rudi Völlerrel, Alen Boksiccsal a soraiban – Európa legjobbja lett. Még úgy is, hogy az új edző által eddig eszközölt személyi változásoktól nem feltétlenül lelkesednek.
A pengés játékosként nagy szeretetnek örvendő Karim Ziani (Wolfsburg) eladását, a Liverpoolban lőtt „pipás góljával” Európa-szerte ismertté váló Mathieu Valbuena partvonalra kerülését, illetve a „kosárlabdázók” érkezését sokan nehezen értelmezik.
Márpedig DD szerint „kosárlabdázókra” szükség van, mert a csapatot izmosítani és magasítani kell. A nyári erősítés során megszerzett Souleymane Diawara (Bordeaux, védő), Lucho González (Porto), Edouard Cissé (Besiktas) és Stéphane M’Bia (Rennes, mindhárom középpályás) mind magasabb 185 centiméternél, míg a melléjük megvett Cyril Rool sárga és piros lapokban is érzékletesen kifejezhető harcossága a francia határokon belül közismert. A névsort látván a francia elemzők úgy vélik, az OM masszívabb és a védőjátékban stabilabb lesz, ám az Eric Gerets-féle tavaszi csapat legnagyobb erősségét, a támadásba való villámgyors felfejlődést nem lesz képes reprodukálni. Deschamps már az első terjedelmes marseille-i interjújában igyekezett eloszlatni az ez irányú félelmeket.
„Ha jól működött is a támadó szektor, azt akarom, hogy működjék még jobban, de legalábbis ne boruljon fel miatta a csapat egyensúlya. Az OM nem ülhet rá az eredményre a Vélodrome-ban, ez világos, az olyan kulturális képtelenség lenne, mintha a Barcelonánál hirtelen mindent a védekezésnek rendelnének alá. De a szerepéből senki sem eshet ki, mert különben megint olyan sok pontot veszítünk a Vélodrome-ban, mint a legutóbb – fejtegette a hadvezér, amit kiegészíthetünk a napokban, már az igazolások ismeretében mondott szavaival: – Túlságosan korai az időpont az összehasonlításhoz, de a Stéphane M’Bia érkezésével megnyíló lehetőségek nyomán az a Milan jut eszembe, amelynek középpályáján Marcel Desailly magasodott bástyaként.”
Ha a következő hónapokban sokaknak ugrik majd be az említett korszakos Milan az OM láttán, alighanem sok marseille-ivel bővül a kosárrajongók népes tábora.
