Ha csak 45 percre is, de újra él a bizalom
Fáradt a hangja.Fáradt a hangja.
Mert fáradt vagyok – ismerte el a találkozó másnapján Huszti Szabolcs. – Hosszú volt az út hazafelé, ráadásul a szokottnál kisebb, ebből következően lassabb repülővel tettük meg, mert Groznij légi kikötője olyan pici, hogy nem fogad nagyobb gépeket.
A városból látott valamit?
A stadionon, illetve a fegyvereseken kívül nem sokat. Durva helynek tűnik...
Félt?
Azt azért nem. Akinél fegyver volt, mind ránk vigyázott.
A békességnek talán nem ártott, hogy vereséget szenvedtek.
Ahogy elnéztem a rend őreit, akkor sem esett volna bántódásunk, ha győzünk. Volt is rá esélyünk, hiszen nulla kettőről visszajöttünk kettő kettőre, ám az utolsó percben kaptunk egy buta gólt. Ha kigurigáznak minket, egy szót nem szólok, de az, hogy egy szögletet követően került a kapunkba a labda, rettentően bosszant. Miként az is, hogy a hosszabbításban jogos büntetőtől fosztott meg minket a bíró – ki tudja, esetleg ő félt…
Mielőtt elmerülnénk a grozniji csata részleteiben, kanyarodjunk vissza egy három héttel ezelőtti nyilatkozatához. A Zenit ausztriai edzőtáborába úgy utazott el, hogy beverekszi magát a kezdő tizenegybe. Sikerült…
Apró szépséghiba, hogy csak egy meccs erejéig. Az előző fordulóban, az FK Moszkva elleni bajnokin az első perctől kezdve lehetőséget kaptam – más lapra tartozik, hogy csupán a szünetig élt a bizalom. Nem kezdtem rosszul, ám a folytatásban eladtam egy-két labdát, az önbizalmam hamar tovaszállt, és tessék, Dick Advocaat már le is cserélt. Mivel nem játszottam jól, elfogadtam a döntését.
Vagyis a helyzet nem változott a tavaszihoz képest, a holland mester továbbra sem önre építi a csapatot.
Tény, nem vagyok alapember, mégis úgy érzem, hogy már másként ítél meg. Meglehet, észrevette, hogy Ausztriában mentem „ezerrel”, és ez azóta sincs másként. Az FK Moszkva ellen ugyan elsőként hívott le a pályáról, a Tyerek otthonában viszont elsőként vetett be. Gond volt a támadójátékkal, és a második félidőre be is küldött.
Gólját a hetvenharmadik percben érte el, de a tudósítások szerint hamarabb is eredményes lehetett volna.
Ne is mondja! Egy az egyben vezethettem rá a kapusra a labdát, ám elpuskáztam a ziccert. Szerencsére később javítottam: Kim beadását csúsztattam a kapuba. Kár, hogy a lefújáskor ez nem sokat ért.
Emlékszik, mikor fejelt gólt legutóbb?
A Stuttgart ellen.
Azt rúgta, nem?
Ó, nem a februári UEFA-kupa-találkozóról van szó, hanem egy régebbi mérkőzésről. Akkor még a Hannover futballistája voltam...
Jelenlegi csapata csupán a hatodik. Nem fenyegetőznek az elöljárók?
Egyelőre nem. Holott nem jó, sőt nagyon nem jó, hogy öt riválisunk is előttünk van. Helyzetünkön szombaton javíthatunk, az éllovas Rubin Kazanyt fogadjuk, ha megverjük, már csak két pont lesz a különbség köztünk. Látja, ezért is bánt a grozniji kudarc: ha nyerünk, most lenne két pont a differencia, és a hét végén előzhetnénk.
Nemrég eldőlt: Dick Advocaat januártól Belgium válogatottját irányítja. Ez okozhatott zavart a fejekben?
Az enyémben biztosan nem. Ez profi klub, tele profi labdarúgókkal, senki sem azt nézi, ki az edző. Egy a lényeg: játszol, vagy nem. Engem Advocaat kérésére szerződtetett a Zenit, úgyhogy elsősorban nála akarom bizonyítani, hogy helyem van a csapatban. Aztán meg az utódjánál.
Andrij Sevcsenko szerződtetéséről mi hír?
Úgy tudom, ötven százalék esély van arra, hogy csatlakozik hozzánk. Valaki azt mondja, hogy már öreg, és nem erősödnénk vele, mások pedig állítják, hogy egy megújuló Sevcsenkóval biztosan jól járnánk. Én azok közé tartozom, akik örülnének az érkezésének – igaz, az én véleményemet nem kérték ki a vezetők.
