Rugó

Van persze némi igazság abban a Gábor Zsazsának tulajdonított okoskodásban, miszerint „mindegy, hogy mit, jót vagy rosszat, csak beszéljenek rólad”, de ez azért a legkevésbé sem hiányzott. Felipe Massa dermesztő balesete a Formula–1-es Magyar Nagydíj szombati időmérő edzésén sokkolta a sportág híveit – sőt elbulvárosodott világunkban sokakat azok közül is megborzongatott, akiket amúgy hidegen hagy a benzingőzös száguldozás. Az autóversenyzés elit műfajában otthonosabban mozgóknak alighanem beugrott Ayrton Senna imolai tragédiája: a brazil klasszis az 1994-es San Marinó-i GP-n a Tamburellokanyarban a betonfalba rohant, s e végzetes ütközés miatt a jobb szemébe fúródott egy leszakadt felfüggesztésrúd. A háromszoros világbajnok halála óta új biztonsági előírások sorát vezették be. Az autók törésállóságának köszönhetően manapság már papírforma, hogy a rommá tört pilótafülkékből is karcolás nélkül szállnak ki a versenyzők. Ám midőn hajlamosak lennénk elhinni, hogy immár éppoly kockázatmentes 200-250 kilométer/órás sebességgel körözgetni, mint BKV-busszal a pesti dugóban araszolni, az a bizonyos nagybetűs élet újra meg újra kiosztja a nagy maflásokat. És sokadjára is az agyakba vési, hogy az F1 veszélyes, sőt az egyik legveszélyesebb üzem, és a sebességet meg a technikát tisztelni kell. Ám – fájdalom – olykor a profi óvatosság sem életbiztosítás. Döbbenetes volt látni Felipe Massa autójának belső kamerájából, ahogy a semmiből előbukkan a Rubens Barrichello Brawn-Mercedeséről elszabaduló acélrugó. És csak száguld, száguld a Ferrari-pilóta feje felé. Az ember szinte drukkolt, hogy nyúljon be már végre egy kéz a képbe, és Bem apó módjára (akiről a szabadságharc idején orosz hadifoglyok azt terjesztették, röptében kapta el a puskagolyókat, és dobta vissza az ellenségre) térítse el röppályájáról a nagyjából nyolcvandekás fémspirált. A csoda azonban elmaradt, így szombat délután óta rajongók tíz- és százezrei fohászkodnak a Sao Pauló-i sportember életéért, felépüléséért. Rubens Barrichello intő jelnek tartja a történteket: „Nem hiszek a véletlenekben. Minden történésnek oka van, és szerintem Imola után ez a második figyelmeztető jelzés a Formula–1-ben.” A kérdés már csak az, hogy az eredményhajszolás korában akad-e, aki még figyel az égi jelekre. A Hungaroring győzelmi emelvényén mindenesetre most is habozva, gyöngyözve folyt a pezsgő…