Sok a név, kevés a jelölt
Hasonló, de mégsem azonos a helyzet férfikapitány-ügyben, mint csaknem egy esztendeje. Akkor is heves találgatások közepette kereste az új mestert, Skaliczki László utódját az MKSZ erre kijelölt testülete, és szinte mindenki biztos volt abban, hogy Mocsai Lajos (nála sem akkor, sem most senki nem érdemelné meg jobban a kapitányi kinevezést) kezébe kerül a karmesteri pálca. Tavaly ősszel a méltatlan viták és alkudozások után Mocsai megunta a már-már tekintélyét romboló huzavonát, s közölte, nem vállalja a felkérést. Így lett kapitány Hajdu János.
Az idén – legalábbis eddig – csak kicsit más a forgatókönyv. Már a nyár közepén felkérte Sinka László MKSZ-elnök Mocsai Lajost kapitánynak, ám szinte postafordultával jött az elutasító válasz. Az MKB Veszprém szakvezetője és kenyéradói a klubban úgy látták, a temérdek egyesületi munka és a kapitányi teendők nem egyeztethetőek össze. Most nem kellett más, ellentétes külső vélemény sem (nem a Pick-Szeged ellenkezésére gondolunk, hiszen a Veszprém nagy riválisa egy éve is hozzájárult már Mocsai kinevezéséhez).
A szövetség hivatalos álláspontja: a vezetők folytatják az egyeztetéseket a leendő, legkésőbb szeptemberig kinevezendő kapitányról.
Nevek ritkán szivárognak ki az MKSZ-ből, a „külső” találgatások pedig újra roppant széles kört ölelnek fel. Mocsai Lajos a Nemzeti Sportban egy napja azt mondta, hogy a Kovács László, Kovács Péter edzőkettős közös munkájában látna fantáziát. A megszólítottak viszont – hangsúlyozva, hogy a magyar kézilabdát szívügyüknek tartják – udvariasan elhárították ezt a javaslatot. (Kovács László 1982 és 1985 között, majd az 1992–1993-as idényben már volt kapitány, Kovács Péter a női juniorcsapatot dirigálta, most a török nők szövetségi kapitánya).
Nem hivatalos háttérbeszélgetésekben felvetődött még Csoknyai István (veszprémi másodedző, a válogatott pályaedzője volt), Zdravko Zovko (a horvát Koprivnica női csapatának és hazája női válogatottjának mestere) és Vass Sándor (MKSZ-alelnök) neve, szóba jött Skaliczki László (Kecskemét), Kiss Szilárd (Várpalota), Németh András (Vác), Imre Vilmos (Dunaferr) vagy Hajdu János (az MKSZ szakmai igazgatója) visszahívása, netán más elismert edzők (Bíró Imre, Buday Ferenc, Éles József, Marosi László, Sótonyi László) megkeresése. E találgatások egy részének komolysága azonban annak ellenére is jogosan vitatható, hogy remek, ám máshová elkötelezett szakemberekről van szó.
