A jelenlegi labdarúgóedzői kar talán legrutinosabb és legsikeresebb alakja Giovanni Trapattoni. A korábbi olasz szövetségi kapitány jelenleg az ír válogatott kispadján ül, és kora ellenére továbbra sem gondol a visszavonulásra.
„Nagyon fontos, hogy fejben még mindig tiszta vagyok, és az egészségemre sincs panasz – nyilatkozta az Independent című újságnak Trapattoni. – Hogy meddig szeretnék még dolgozni? Amíg kilencven éves nem leszek."
Az olasz szakember hozzátette, hogy éppen a napokban mesélt arról a kollégájáról, aki még a nyolcvanhoz közel is szövetségi kapitány volt Óceániában. Ez az edző Rudolf Gutendorf volt, aki egyedülálló rekordot állított fel: 1968-ban irányított először válogatottat (Bermuda), utoljára 2003-ban kapott felkérést nemzeti csapat irányítására, a 77 éves sportember akkor Szamoát vezette.
A német Gutendorf egyébként 1955-ben kezdte edzői karrierjét a svájci Blue Stars Zürichnél, és a fent említett Bermuda és Szamoa között irányította Chile, Bolívia, Venezuela, Trinidad és Tobago, Grenada, Antigua és Barbuda, Botswana, Ausztrália, Új-Kaledónia, Fidzsi, Nepál, Tonga, Tanzánia, Sao Tomé és Principe, Ghána, Kína, Zimbabwe, Mauritius és Ruanda válogatottját. Ez összesen 21 válogatott, de volt, ahol többször is dolgozott...
Trapattoni ilyen számoknál még nem tart, hiszen az ír mellett korábban csak hazája válogatottját irányította. Az olasz mester elismerte, hogy tárgyalt a Juventusszal, ám végül nem vállalta el a feladatot.
„Hívtak, hogy érdekel-e az állás. Nagyon jól esett, hogy gondoltak rám, és a Juve mindig külön helyet foglal el a szívemben. Beszéltem az elnökkel és a technikai igazgatóval, majd mondtam nekik, hogy sajnálom, de én az ír szövetség alkalmazásában állok. Más csapattal nem akartam beszélni..."
Trapattoni már a 2012-es Európa-bajnoki selejtezőkre készül, és reméli, oda már sikerül kijuttatnia válogatottját.
„Büszke népet ismertem meg az írben, akiknek sorsa nagyban hasonlít az enyémhez. Mindkettőnknek voltak nehéz időszakaik, amelyen azonban később felülemelkedtünk. Mondtam a fiamnak és az unokámnak: az életben fontos, hogy mit teszel, hiszen semmit nem adnak ingyen. Ezt a válogatott játékosai is átérzik, ami döntő lehet."
