„Nem készítettem semmilyen számvetést. Eszembe sem jutott. Talán azért, mert még vannak terveim – idézi a kronika.ro a bukaresti Steauával 1986-ban BEK-et nyerő, a román válogatottban 108 mérkőzésen pályára lépő Bölöni Lászlót. – Titokban azért elárulom, hogy nekem is megfordul a fejemben, hogy az idő mintha gyorsabban telne mostanában. Amúgy azt hiszem, eléggé racionálisan gondolkodtam mindig. Talán ezért nincs nagyon mit sajnálnom, mert nem emlékszem nagy tévedésekre." kronika.ro a bukaresti Steauával 1986-ban BEK-et nyerő, a román válogatottban 108 mérkőzésen pályára lépő Bölöni Lászlót. – Titokban azért elárulom, hogy nekem is megfordul a fejemben, hogy az idő mintha gyorsabban telne mostanában. Amúgy azt hiszem, eléggé racionálisan gondolkodtam mindig. Talán ezért nincs nagyon mit sajnálnom, mert nem emlékszem nagy tévedésekre."
A jelenleg a katari al-Hor vezetőedzőjeként dolgozó Bölöni leszögezte: a lehető legjobban döntött, amikor Marosvásárhelyt választotta dicsőszentmártoni pályakezdése folytatásaként, szerencsés, hogy megismerhette későbbi feleségét, Klárát, Eszter lányánál pedig jobbat el sem tud képzelni.
„Úgy érzem, az életemben bekövetkezett változások is jól voltak időzítve. Ha bánok valamit, akkor azt sajnálom, hogy bizonyos dolgokat még inkább kellett volna értékelnem, tisztelnem. Biztos bántottam meg embereket, amire nem lehetek büszke."
A kérdésre, miszerint van-e hiányérzete, kimaradt-e valami gazdag pályafutásából, Bölöni így reagált:
„Kevés. Talán egy világbajnokságon való részvétel még belefért volna vágyaimba. Őszintén: mindazzal, amit a magánéletemben, tanulmányaimmal elértem, elégedett lehetek. Ami a futballt illeti, azt kell mondanom, hogy a vásárhelyi korszak meseszép, izgalmas, őszinte és tiszta volt. A Steaua már egy más dimenziót jelentett; felemelő, észbontó, magával ragadó évek voltak egy nehéz világban. A válogatott a kitartást és a még egy szinttel fennebb lépést jelentette. És mindezt egy ország és ezen belül egy kisebbség képviseletének felelősségérzetével."
S hogy mit küldene vagy üzenne marosvásárhelyi és erdélyi szurkolóinak?
„Egyet azokból a szép napokból, amit a Ligetben (a 2007-ben megszűnt marosvásárhelyi ASA hazai mérkőzéseinek otthont adó stadionban – A szerk.) közösen átéltünk: Vásárhely, a szurkolók és a csapat. Lehet, hogy így az illetékesek is ráébrednének arra, hogy a város szégyenfoltjává degradálódott stadiont vétek lenne eltörölni a föld színéről, helyrehozni pedig kötelesség."
