A Chelsea, az Arsenal és a Man. City is túlfizette januári vételeit
A CIES táblázatából kiderül, hogy az öt leginkább túlfizetett téli szerzeményből négy a Premier League-ben landolt, igaz, ebből három onnan is indult.
A „legjobb” eladást a Benfica produkálta: a Monaco félévnyi kölcsönjáték után a télen megvásárolta a portugál Bernanrdo Silva játékjogát 15.7 millió euróért. A támadó középpályás jelenlegi értékét a CIES 6.5 millióra teszi, a két érték közti 9.2 milliós differenciának köszönhetően az AS Monaco trónol az áron felül megvásárolt játékosok toplistáján.
Mögötte az Arsenal új hátvédje, a Villarrealtól szerződtetett Gabriel Paulista található, kereken 9 milliós érték és ár közötti különbséggel. A harmadik a Manchester City elefántcsontparti csatára, akiért 6.3 millióval fizettek többet a Swansea Citynek jelenlegi piaci értékéhez képest. Hangsúlyozzuk, a CIES értékkalkulációja szerint.
A januári átigazolási piac csapatépítésre nem igazán, inkább a keretben felbukkanó hiányosságok hegesztésére alkalmas. A vásárló csapatoknak nincs ideje hosszú tárgyalásokra, a biztos siker érdekében kifizetik a szerződésben vagy opciós vételi jogban meghatározott kivásárlási árat. Ez történt az immáron chelsea-s Juan Cuadrado és a fentebb említett Bony esetében is.
Bernardo Silva és a Chelsea-től a Southamptonhoz kerülő Ryan Bertrand esetében a fejlődés lehetősége vitte fel a vételi árat, de ez szintén igaz Paulistára is. Mindhárman esélyesek rá, hogy hazájuk válogatottjának oszlopos tagjai legyenek. Cuadrado és Bony már azok.
Miközben a Chelsea vett áron felül játékost, adott is el. A Wolfsburghoz távozó André Schürrle és Ryan Bertrand is ebbe a kategóriába tartozik. Schürrléért a németek másfél millió euróval fizettek többet, miközben az Atléticóban egyre inkább magára találó Fernando Torres kölcsönadása (a Milannak, onnan pedig a spanyol bajnoknak) a csatár fizetése szempontjából jelentett spórolást a londoni klubnak.
A táblázat alsó felében, azaz az áron alul vásárolt játékosok közül a Sampdoriától a Napolihoz kerülő Manolo Gabbiadini neve a legismertebb, a legfeltűnőbb viszont, hogy a top 5-ben szinte kizárólag olasz klubokat találunk. Ez az olasz labdarúgás gazdasági helyzetével magyarázható, azaz a Serie A-n (és Serie B-n) belül mozgó játékosokat eladó klubok januárban kénytelenek voltak áron alul értékesíteni portékájukat, ha garantáltan pénzhez akartak jutni.
