Ökrök – Deák Zsigmond jegyzete
Vajon miért van sokszor az az érzése az embernek a nagy hatalmú sportszervezetek (NOB, FIFA, UEFA, IAAF és társai) kisstílű ügyei kapcsán, hogy bizony hülyének nézik? S amikor ezek az ügyek már a mindenre és mindenkire fittyet hányó notabilitások számára is kínossá válnak, a tudatosan megindított imázsjavító intézkedések mellé rendre jönnek az újabb és újabb „huncutságok”, amelyek hiteltelenné festenek minden próbálkozást.
Az olimpiai mozgalmat (NOB) és az atlétikát (IAAF) most hagyjuk, hiszen a legfrissebb botrány a labdarúgást irányító testületek, a FIFA és az UEFA berkein belül robbant ki, a közös nevező pedig előbbi elnöke, utóbbi volt főtitkára, Gianni Infantino. Az olasz-svájci sportvezetőt két és fél éve, 2016 februárjában választották meg a világszövetség első emberének, hogy ő legyen a hosszú Blatter-érába finoman szólva belefáradó, komolyabban fogalmazva, a korrupcióba belefulladó FIFA megmentője. Négy gyermek apja, ennél is több nyelv perfekt tudása, jogi végzettség, futballvezetői tapasztalat; ki lehet jobb megoldás, mint a mosolygós kopasz úriember? Ráadásul büfészínészi kvalitásai az elődjéivel vetekednek, ezt már az európai szövetség apparátusirányítói minőségében, a kontinentális kupasorozatok sorsolásakor megtapasztaltuk.
Infantino nevéhez új pozíciójában eddig a világbajnokság, valamint a klub-vb megalomániába hajló, szakmai érveknek fittyet hányó felduzzasztási terve fűződött, most pedig a Spiegel kilökött egy csontvázat az elnök szekrényéből. Az UEFA megújulást jelképező trójai falova, a pénzügyi fair play már megalkotásakor ellentmondásokkal küzdött, a Dinamo Moszkvát, a Galatasarayt, sőt, még Milant is meg lehetett vele regulázni, de a legnagyobb halak mindig megtalálták a háló száját. Most már legalább tudjuk, hogy csinálták: a német lap információi szerint Infantino megmutatta a Paris Saint-Germain és a Manchester City milliárdos arab tulajdonosainak, merre kell elúszni.
Tegye fel a kezét, aki csodálkozik! Nincsenek sokan. A latin mondás szerint „Quod licet Jovi, non licet bovi”, vagyis „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek”. Az ökrök mi vagyunk, azt tudjuk, már csak az a kérdés, Jupiter marad-e az istenek között, vagy némi védekezést, köntörfalazást követően alászáll.
