„DAColunk”, ez már az identitásunk része – a külhoni klubok vezetői a kisebbségi lét nehézségeiről is beszéltek a Sport Forum Hungaryn

2025-ben már negyedik alkalommal rendezik meg a Sport Forum Hungary-t, amelynek ezúttal a Puskás Aréna helyett a Groupama Aréna ad otthont. 1500 résztvevő, 160 előadó, a széksorokban a magyar sport elitje mellett egyetemisták és gimnazisták is ott ültek, akiknek szintén rendkívül inspiráló előadásokat volt lehetőségük végighallgatni.

A második nap délelőttjén a jelenlévők három olyan külhoni klub rokonsorsát ismerhették meg, amelyek a mai napig küzdenek a kisebbségi lét nehézségeivel. Zsigmond Barna Pál, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának helyettese a beszélgetés moderátoraként kezdésként a jelenlegi helyzet bemutatására kérte a klubvezetőket.

Szondy Zoltán, az FK Csíkszereda elnöke felidézte, hogy nagy utat tettek meg az elmúlt tíz évben; megmondták nekik akkor a román labdarúgó-szövetségben, hogy másodosztályú csapatuk is csak akkor lehet, ha legalább négy román játékos szerepel majd a kezdőjükben – ma pedig az élvonal újoncaként, szinte csak magyar labdarúgókkal a bajnokság 14. helyen állnak…

„Úgy éljük meg, hogy a kisebbségi lét egyben lehetőség is arra, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek – mutatott rá Szondy. – Mindenképpen szeretnénk bent maradni az első osztályban, de úgy vélem, hogy ha a kezdő tizenegyben kilenc-tíz román játékos lenne román tréner irányításával, akkor semmilyen nehézségünk nem lenne. Olyan problémáink is vannak, hogy a magyar és a székely zászlók kirakása miatt minden hazai meccs után büntetést kapunk a szövetségtől, s alkalmanként 1000 eurós büntetést kell fizetnünk. A jelenleg második helyezett női csapatunk hiába nyert kupát az előző idényben, a román szövetség – Európában példa nélküli módon – nem engedte elindulni a nemzetközi porondon… De ez egy olyan „háború", amiben szép győzelmeket is aratunk – ahhoz továbbra is ragaszkodunk, hogy az edzések nyelve a magyar legyen. A román futball jellegzetességeit, elsősorban az ellenfél térfelén történő labdaszerzésen alapuló játékot, nem vettük át; bár ez a román futballban sokaknak elég, látható, hogy az európai kupaszereplő csapatok csakis ezzel a nemzetközi porondon nem igazán tudnak előrejutni.”

Németh Krisztián, a csíkszeredai futballhoz hasonlóan szintén 1904 óta létező Dunaszerdahelyi AC akadémia-igazgatója kezdésként felvázolta, hogy Világi Oszkár belépésével robbanásszerű fejlődésen esett át a klub az utóbbi években, hiszen felépült az akadémia és a MOL-Aréna is. A jelenleg a 3. helyen álló felnőttcsapat az utóbbi hét évben kivívta a szlovák bajnokságból az európai kupaszereplést és 35 ifjúsági válogatott játékos került az akadémiáról, így ők a zászlóshajó a szintén magyar többségi tulajdonú Komárom és Kassa mellett. Az ellenszél persze Dunaszerdahelyen is megvan…

„A zászlókat kitiltották nálunk is a stadionból, nem rakhatjuk ki, de ahogy szoktam mondani, „DAColunk” így is, ez már az identitásunk része – fejtegette kissé humorosan Németh. – Volt rá példa, hogy játékvezetők kétes, számunkra kedvezőtlen döntései miatt buktuk el a bajnoki címet, de a VAR bevezetése óta ezen a téren talán már jobb a helyzet. A régióban egyébként a legintenzívebb ligák közé tartozik a szlovák bajnokság, a futómennyiség és a gyors indítások számai mutatják ezt főképpen. Úgy gondolom, hogy a szlovák liga felkészíti a játékosokat az európai erősebb bajnokságokra; a friss példa Redzic Damir, aki már bemutatkozhatott a magyar válogatottban. Piaci előny továbbá, hogy testvérklubunkkal, az ETO-val szimbiózisban élünk – reméljük, hogy ezeket a szinergiákat, amelyek óriási lehetőségeket rejtenek, kihasználjuk és igazi közép-európai erőközponttá válunk.” 

Zsemberi János, a Topolya SC elnöke szerint náluk még „csak” hatéves az akadémia, de az ott dolgozó edzők egy kivételével mind magyarok. A szerb élvonalban szereplő csapat eredményei jelenleg nem a legjobbak – mindössze 13. az együttes –, de elsődleges cél az előrelépés.

„Mi nem tudunk másfajta futballt meghonosítani, mint a szerb csapatok – mondta Zsemberi. –  Agresszív, harcias focit játszanak a bajnokságban szereplő gárdák, sok párharc van a meccseken, de nincs igazán rendszer, mindent improvizálnak – óriási előnyt tudunk abból kovácsolni, hogy nekünk viszont van. Érdekes módon a Crvena zvezda ellen nem nagyon szoktak tizenegyest ítélni a találkozókon, de én fel is szoktam szólni a részrehajló bíráskodás ellen – ennek már van is eredménye, ugyanis az Olaszországból érkező Domenico Messina a bírók főnöke lett, így pozitív irányt vett a folyamat. Provokáció sajnos nálunk is van más klubok szurkolói részéről, viszont nálunk kint van a lelátón a szerb és a magyar zászló is, és szól a Nélküled című dal is.”

A moderátor végső kérdésére, hogy tíz év múlva hol szeretné látni klubját, Szondy Zoltán igencsak szerényen azt válaszolta, hogy az elsődleges cél, hogy a klub akkor is létezzen, hozzátéve, hogy az akadémia most nagyrészt magyarországi finanszírozásból él. Németh Krisztián ennél ambiciózusabb volt – kifejtette, hogy szeretné, ha akkor is tízezer ember legyen kint a meccseken, s ugyanezzel a szenvedéllyel tudjanak továbbhaladni, emellett rendszeres európai kupaszereplők akarnak lenni, otthon pedig trófeákat szeretnének szerezni. A MOL-Akadémiával kapcsolatos cél, hogy olyan játékosokat neveljenek, akiket külföldre tudnak értékesíteni. Végül Zsembery is az utánpótlás-nevelés javítását említette kiemelt tízéves feladatként, hozzátéve: „Felnőtt szinten tudjuk, hogy hol a helyünk, de továbbra is küzdünk az európai kupaszereplésért és a stabilitást szem előtt tartva járjuk tovább a saját utunkat.”