A nijmegeni totális futball lázba hozza Hollandiát

Bátraké a szerencse, vallja a Nijmegen edzője, Jan-Dirk Schreuder. A holland szakvezető erős alapokon álló együttest vett át tavaly nyáron, hiszen a NEC 2024-ben – többek között olyan ismert játékosokkal a soraiban, mint Jasper Cillessen, Lasse Schöne vagy Bas Dost – története második legjobb bajnoki helyezését (hatodik hely) érte el, illetve döntős volt a Holland Kupában. Az előző évadban azonban távoztak, visszavonultak kulcsjátékosok, és visszacsúszott a nyolcadik helyre a végelszámolásnál a csapat, a spanyol harmadosztályú Castellóntól érkező 54 éves szakember viszont tizenkilencre lapot húzott, a stabilitás helyett a bátorságot és az exhibicionizmust választotta.

A korábbi labdaszerzésekre és a védekezésből a támadásba a gyors átmenetekre építkező 4–2–3–1-es hadrendet felváltotta a 3–4–2–1-es felállás, ám az igazán nagy csavar a játékfelfogásban rejlik. A csapat ugyanis Európa legagresszívebb, támadó szellemű, modern „totális futballját” játssza. A taktika alapja a bátor, kockázatvállaló stílus, a folyamatos nyomásgyakorlás, ami kiemelkedő helyzetkihasználást eredményez a támadóharmadban. További alapelv, hogy az átadás után a passzoló játékos minden esetben előre fut üres területre, illetve a labda nélkül helyezkedő csapattársak is folyamatos, a pályát széthúzó körkörös mozgásokat végeznek, így a labdarúgóknak tulajdonképpen nincsenek is kifejezett posztjaik. A három belső védő közül az egyik mindig a felfut a középpályások vonalába, hozzájuk csatlakoznak a szárnyvédők, így a pálya közepén az esetek döntő többségében létszámfölénybe kerül az együttes. A folyamatos rotációk miatt gyakorta előfordul például, hogy a támadásépítés későbbi szakaszában szélső védők felbukkannak a csatárok mellett is, a védekező középpályások a szélsők helyén bontják meg a védelmeket, amelyek mögé befutnak még a belső védők is.

Persze ennek az agresszív játékstílusnak is akadnak buktatói, hiszen labdavesztés után általában emberhátrányba kerül a hátul biztosító két játékos. A holland élvonalban a NEC 47 kapott gólja holtversenyben a hatodik legtöbb, ám a káosznak tűnő játékstílus annyira lehengerlően hatékony elöl, hogy ez a kockázatvállalás bőven kifizetődő: 29 bajnokin már 71 gólnál jár a Nijmegen (mindössze a 82 gólt számláló, a bajnoki címet a hétvégén bebiztosító PSV volt többször eredményes), amely története legjobb bajnoki helyezését érheti el, hiszen öt fordulóval a pontvadászat vége előtt a harmadik helyen áll, mindössze egy ponttal lemaradva az ezüstérmes Feyenoordtól, amellyel éppen vasárnap játszik hazai pályán.

Egy héttel később pedig a Holland Kupa fináléjában lesz érdekelt a klub, az AZ elleni amszterdami összecsapáson hatodik döntős szereplése alkalmával végre megnyerheti a sorozatot – s meg is fogja, amennyiben olyan ellenállhatatlanul játszik, mint tette a PSV elleni 3–2-es elődöntős siker alkalmával.

VÉLEMÉNY

Babos Gábor, a NEC Nijmegen korábbi kapusa: – Természetesen figyelemmel kísérem a csapat sorsát, hiszen nyolcévnyi légióskodás után nagyon közel áll a szívemhez. Nem lep meg ez a kiugró idény, ugyanis nagyszerű a gazdasági háttere a klubnak, a mecénás nagyon elhivatott az együttes megerősítését illetően, ez egy öt-hat éves terv kifutása. A régi-új technikai igazgató, Carlos Aalbers jó képességű, drága igazolásokkal erősítette meg a keretet, illetve Jan-Dirk Schreuder vezetőedző játékfelfogása is páratlan, úgy vélekedik, hogy ha több gólt rúgunk, mint az ellenfél, akkor biztos nyerünk. Szerintem eléri a csapat a BL-indulást jelentő második helyet, megtartja az edzőjét és a legjobbjait, sőt a nyáron további, a rendszerbe illő játékosokkal kiegészülve készülhet az európai kupaporondra, ahol nem csak a részvétel lesz a cél… Remélem, a következő években felérhet a klub a PSV, a Feyenoord és az Ajax szintjére, és hosszú távon is folyamatosan harcban áll a dobogós helyekért.