Magyar siker Dániában: Gángó András aranyérmes az Aarhusszal

„Már az utolsó előtti fordulóban, jó egy hete, a Bröndby elleni idegenbeli sikerünkkel biztossá vált, hogy miénk az arany­érem: elképesztő siker ez a klub életében, hiszen negyven év, 1986 után végzett újra az élen az első osztályban – mondta lapunknak Gángó András, az Aarhus 42 éves kapusedzője, aki két éve került a klubhoz. – Meg is adta a módját mindenki az ünneplésnek: az elmúlt héten is akadtak húzós éjszakák, de nagy buli volt vasárnap, az utolsó bajnokink után is: a Viborgot vertük meg hat kettőre hazai pályán, természetesen telt ház előtt, körülbelül tizenkétezren zsúfolódtak be a stadionba. Az új aréna még épül… Sokkal többen akartak kint lenni, de aki nem kapott jegyet, az mehetett a városban felállított két kivetítőhöz: az egyiknél tízezer, a másiknál harmincezer belépőt adtak el… A városházán tartott hétfői ünnepségre is eljöttek vagy huszonötezren, hihetetlen élményt jelentett. Koncerteket rendeztek, a pap is megáldotta a csapatot, X. Frigyes dán király pedig még a Viborg elleni meccsünk előtt jött be az öltözőbe és gratulált mindenkinek – óriási Aarhus-szurkoló… A polgármester is elérzékenyült, azt mondta hétfőn, hogy ennyi síró férfit még életében nem látott.”

Persze nem a véletlen műve, hogy az Aarhus bajnok lett: szisztematikus, felépített munka zajlott a klubnál.

„Óriási az Aarhus szurkolói bázisa, nagy múltú, patinás egyesület, de a kétezres évek óta háromszor is kiesett a második ligába, szenvedett, mindenki rajta nevetett. Több évre kell visszanyúlnunk ahhoz, hogy lássuk, miként is jutott el ide a klub: 2022 nyarán érkezett Uwe Rösler, s a német vezetőedző újfajta kultúrát honosított meg az egyesületnél. Magas volt az elvárás, megkövetelte a munkát mindenkitől, a maximum volt a minimum… De ebbe bele is lehet fáradni, kicsit kiégtek körülötte az emberek, így tavaly nyáron távozott, ám egyértelmű, az alapokat ő tette le három év alatt. Carsten V. Jensen sportigazgató –  aki az Aarhusszal elért sikere előtt tíz bajnoki aranyérmet szerzett karrierje során – Jakob Poulsent ültette le a kispadra. Ugyanolyan kemény munka zajlott, mint addig, csak éppen egy mosollyal többet lehetett látni az arcokon. Mindenki felszabadulttá vált, élvezte a melót, és nagyon motivált volt. Az is hajtotta a csapatot, hogy megmutassa, nem minden a pénz: az FC Köbenhavn, a Midtjylland és a Bröndby költségvetése többszöröse a miénknek.”

Érdekes, hogy az Aarhus kapusa, Jesper Hansen 41 éves, vagyis mindössze egy évvel fiatalabb, mint Gángó András – vajon furcsa volt így dolgoznia a magyar szakembernek?

„Nagyon jó a kapcsolatunk, gyakorlatilag egykorúak vagyunk, megvan a kölcsönös tisztelet, így egyszerűbb vele dolgozni, ugyanabban az életszakaszban vagyunk. Tavaly megkapta a legjobb kapusnak járó elismerést, idén pedig bajnok lett… Mindig azt hallom, az idősebb kapusokkal óvatosabban kell bánni, nem szabad annyira terhelni őket, nos, Jesper Hansen épp az ellenkezője: szeret dolgozni, s ha valami új elemet vezettünk be a munkánkba, mindig óriási motivációval vágott bele.”

Gángó András korábban dolgozott kapusedzőként az U21-es feröeri válogatottnál, majd a Tromsőnél, ezután a feröeri felnőtt nemzeti együttesnél és a Vejlénél is, mielőtt az Aarhushoz került – kérdés, hol látja magát néhány év múlva.

„A futballban sosem lehet tudni, mi történik, mi vár rád. Nem szeretnék váltani, nagyszerűen érzem itt magam, nagyon motivált, hogy ennyi idő után bajnoki aranyat szerezzünk, ez sikerült. Fontos, hogy mindig legyen célja a klubnak és neked is, ez visz előre. Jó lenne megtartani a bajnoki címet, nekem pedig külön az is fontos, hogy egy saját nevelésű srácot felépítsünk és alapemberré tegyük a csapat kapujában. Erre van esély, de olyan játékosunk nincs, aki extrém tehetséges lenne, ám ez is szép feladat: építeni, fejleszteni a játékost. Várjuk a Bajnokok Ligája-selejtezőt, nehéz meccsek várhatnak ránk: több futballistának is lejár a megállapodása, meglátjuk, mit hoz az élet. Az én sztorim elképesztő: hat éve vagyok kapusedző, a feröeri U21-es válogatottnál még úgy dolgoztam, hogy mellette vezettem egy boltot is, a nemzeti csapatnál kapott fizetés inkább zsebpénznek volt elég, de a feröeri felnőtteknél is csak napidíjat kaptam. Messzire jutottam, jól érzem magam a bőrömben, de mint mondtam, mindig kell motiváció: érzem a bizsergést a hasamban, ha azt látom, hogy saját nevelésű srác áll az Aarhus kapujában…”