Mátyus János: Belgiumban ébredtem rá, hogy itthon burokban éltem

Terézváros Sportolója-díjat vehetett át a napokban. Meglepte a kitüntetés?
A pályafutásom során kaptam különböző elismeréseket és talán még kapok is, de ez az egyik legmegtisztelőbb, mert Terézváros, a főváros hatodik kerülete nagyon sokat jelent nekem – válaszolta lapunknak Mátyus János, 34-szeres válogatott labdarúgó, a Honvéd, a Ferencváros, az ETO, a német Energie Cottbus, a skót Hibernian vagy az osztrák Admira Wacker korábbi védőjátékosa. – Bár Győrben születtem, nyolcéves koromban a Terézvárosba költöztünk, és éltem ugyan négy országban, hét-nyolc magyar városban és Budapesten belül is több kerületben, de ez a Lázár utca, Hajós utca, Ó utca határolta háromszög a Bajcsyig bezárólag a kedvenc helyszínem. Bárhová is megyek, bárhol is dolgozom, mindig ide térek haza, így ez a kitüntetés nagyon kedves a lelkemnek.

Első futballélményei, grundkalandjai is ehhez a városrészhez kötik?
Hát hogyne! Itt kezdtem el futballozni, gyakorlatilag az egész gyerekkoromat itt töltöttem, ezeken az utcákon. Itt ért az első csók, az első szerelem, az első minden, aminek meg kellett történnie. Kisebb-nagyobb csínytevések is, persze. Boldog gyerekkorom volt itt. Amikor másfél hónappal ezelőtt megkeresett Soproni Tamás polgármester, el sem akartam hinni, és nagyon örülök, hogy rám gondoltak a díj odaítélésekor.

Szintén a közelmúltban futotta le a Spar Budapest maratonit, már nem először. Érzelmesen beszélt a célba érés után, az élményt a gólszerzésnél is magasztosabbnak nevezte. Ennyire nagy szerepet játszik már a futás az életében?
Magam sem gondoltam volna, hogy így lesz. Három és fél évvel ezelőtt még el sem tudtam képzelni, mi a jó abban, ha az ember órákig csak fut. Imádom a futballt, az egyetlen, amit nem szerettem benne játékoskoromban, az a labda nélküli, úgynevezett száraz futás volt. Aztán valahogy rabul ejtett a kocogás, magam sem tudom, hogyan és miért. Két és fél, három éve kezdtem vele igazán foglalkozni, és néhány hónap után kitűztem magam elé a célt: lefutni a maratoni távot! Ez akkor még nagyon távolinak tűnt. Amikor először teljesítettem, 2024 októberében, az életem egyik legnagyobb élménye volt, pedig lejátszottam több száz élvonalbeli futballmérkőzést több országban, voltam harmincnégyszer válogatott. Nagyon addiktív ez a mozgás: amelyik nap nem futok, már hiányzik.

Mi adta meg hozzá az ihletet, és milyen céljai vannak még a futásban?
Tényleg nem tudok visszaemlékezni rá, miként is jött ez nálam, de a személyiségemből fakad, hogy amit csinálok, szívvel-lélekkel teszem. Lényeg, hogy nagyon rákaptam. Szeretnék újabb és újabb maratonikat futni. Bár négyszer fogadtam meg, hogy nem futok többször negyvenkét kilométert, ez a gondolat mindig a táv teljesítése alatt fogan meg. S amikor vége, másnap már alig várom a következőt.

Kilenc csapatnál is edzősködött idehaza, majd januárban némi meglepetésre Belgiumban vállalt munkát, a másodosztályú Royal Olympic Charleroi sportigazgatója lett.
A csapat aztán kiesett a harmadosztályba, és a nyáron visszajöttem Magyarországra. Megvan még a kinti kapcsolat az elnökkel, akit nagyon-nagyon kedvelek, próbálok még ebben-abban segíteni neki, de a következő állomáshelyem Magyarországon lesz, szeretnék újra itthon edzősködni vagy sportigazgatóként dolgozni. Úgy érzem, az igazi terepem a vezetőedzői munka. Dédelgetett álmom volt, hogy külföldön kipróbáljam magam sportvezetőként, és amikor megkaptam a lehetőséget, éltem vele. Nagy élmény volt testközelből megismerni a belga futballkultúrát, sokat tanultam. Például azt, hogy előtte nem is tudtam értékelni, milyen jó sorom van itthon. Miután visszavonultam, egy hét múlva már vezetőedző voltam, és bármerre vetett a sorsom, lényegében mindenhol burokban éltem. Mindenki ismert, szerettek a játékosaim és a szurkolók, a tenyerén hordozott a média, szinte pólyába voltam csomagolva. Aztán elkerültem egy idegen közegbe, ahol kevesen tudták, ki az a Mátyus János, és mindennap bizonyítanom kellett. Sokat tanultam odakinn, és nagyon-nagyon értékelem majd azt, ahogyan a következő munkahelyemen bánnak velem.