Népsport: a futballkincstár legigazabb gyöngye volt

Hogy grundokon és rongylabdával kezdte, korosztályánál természetes, az is, hogy gyerekklubot alapított (Sport Kedvelő Ifjak, SKI), s az sem különleges, hogy hamarosan a Vasas felfedezte őt és a társait. Front Döme volt az első edzője, nem szerette, mert az egyetlen volt, aki megpofozta, miközben kifejezetten tisztelettudó gyerek volt. Ezek után szinte repült az MTK-ba, ahol a legendás Jimmy Hogan értő keze nyomán kiteljesedhetett klasszisa.

Hogan visszatérően rajongással beszélt róla, visszaemlékezésében (My fifty years in football – Ötven évem a futballban) így írt: „A legnagyobb allround játékos, akit valaha is láttam futballpályán, Orth György volt.” Orth pedig így kommentált: „Játszottam én a csatársorban, a fedezetsorban, sőt hátvéd és kapus is voltam. Én nem kizárólag centercsatárnak születtem, hanem egyszerűen futballistának.”

Az MTK-nál a klubvezér Brüll Alfréd kedvence volt, szó szerint a szárnyai alá vette, családja a világháborús nélkülözések idején rendszeresen kapott lisztet, cukrot és szenet, a játékosnak pedig érettségije után banktisztviselői állást szerzett. Aztán amikor 1923-ban Bécsbe szerződött (volna) profinak, Brüll „váltotta ki”, és gondoskodott arról, hogy amatőrként is profi jövedelme legyen.

 Első bajnokiját 16 évesen, 1917. október 4-én az UTE ellen játszotta (6:1), a Sporthírlap tudósítójának tetszett, amit látott, csak „nincs még meg a kellő önbizalma, túlságosan önzetlen”. Ezzel együtt úgy véli, „személyével végre a reprezentatív csapat jobbösszekötő posztja is kedvező megoldást nyer”.

Novemberben Ausztria ellen (2:1) be is válogatta Herczog Ede, Bécsben „nem váltotta be a szerepléséhez fűzött vérmes reményeket, de néhány ügyes akciót mégis láttunk tőle”. Aztán persze már igen, például 1921 novemberében Svédország ellen az Üllői úton, ahol ő volt „a nap hőse. Három egymásutáni, szebbnél szebb gól mestere. (…) Mint mindig, ezúttal is magasan kiemelkedett az együttesből”. Mesterhármasa (egy-egy gól szóló után, kapásból, és bombalövéssel) mellett ő adja a passzt a negyedik magyar gólhoz a 72. percben: „Blum Schlosserhez, Schlosser Orthhoz, Orth futás közben újra Schlosserhez passszol, aki a remek akciót védhetetlen góllal fejezi be.”

Nem keresett rosszul, amit elnéztek neki. Pluhár István A Sport című 1942-ben kiadott könyvében így ír: „Orth György az álamatőr kor legjobban fizetett játékosa volt, s a közvélemény elismerte, hogy neki joga van bármilyen nagy összeget kérni a játékáért.” A Nemzeti Sport 1923 januárjában összesített: Orth fizetést kapott az Angol-osztrák Bankban, pénzt a futballjáért itthon és a túrákon külön. Telik neki mindenre, pedig fényűzően él, „állandóan autózik, a lehető legdrágább helyekre jár”. 

Akkoriban nősült meg először, a kor ismert színésznőjét, Mihályi Vilcsit (Apolló Kabaré, Művész Színpad) vette el, nagy felhajtás közepette. „Gyuri esküvője volt kétségtelenül a hét legnagyobb sporteseménye, mert a terézvárosi templom inkább hasonlított egy zsibongó tribünhöz, mint az Isten házához” – írta a Színházi Élet. A házasság egyébként csak 1927-ig tartott, utána Mihályi Vilcsi visszatért a színpadra. Más kérdés, hogy Pozsonyban Orth Vilcsi néven lépett fel.

Aztán 1925-ben megtört, de inkább félbetört a karrierje. Szeptember 6-án bajnokin az MTK 7:2-re verte a III. ker TVE-t, Orth „utolérhetetlenül irányított, eldöntötte a mérkőzés sorsát”, majd 8-án jött az Amateure elleni meccs Bécsben. Remekül játszik, irányítja a csapatot, amikor 2:2-nél a 86. percben ütközik Hans Tandlerrel. „Tandler már régóta híres a bécsi futball életében, mint a legkíméletlenebb hátvéd, aki a legkevesebbet törődik ellenfelei testi épségével. Sok bécsi játékos viseli Tandler kíméletlenségének nyomát. Maga a szerencsétlenség egy összefutás alkalmából történt, amikor a labdával futó Orthot Tandler megtámadta, és az összefutásból Orth a földre került és fekve maradt kínokban fetrengve. Egészen deformálódott a lába, amely térdben teljesen kificamodott” – így a Nemzeti Sport. A lap vezércikket szentel Orth sérülésének, benne: „A magyar futball maradék kincseiből a legigazabb gyöngyöt csorbította meg végzetesen vagy – nem akarjuk hinni – törte össze azon a délutánon ez ellen a kimagasló, fölényes futballzsenialítás ellen hiába küzdő osztrák igyekezet. Vigyázatlanság.”

Fél évvel később párbajhősként került az Est címlapjára. A New York kávéház előtt Horváth rendőrfogalmazó belekötött a feleségébe. Orth azonnal elégtételt követelt, s a Fodor-féle teremben megvívtak a felek. „Szinte szikrákat vetett a két kard”, de végül vér nélkül lezárták az ügyet a felek.

Visszatérése után már nem volt teljes a tárháza Orthnak, de a vér nem vált vízzé. Példa rá a Magyarország–Franciaország mérkőzés 1927. június 12-én. Minden elképzelést felülmúló fölénnyel, 13:1-re nyertünk. Orth két gól lőtt és: „Még ma is Orth, a legnagyobb futballintelligencia, akit a magyar futball valaha kitermelt. Tegnap végre ismét az igazi Orthban, az univerzális csatárzseniben volt részünk, akit a futballközönség a legönfeledtebb lelkesedéssel fogadott vissza kegyeibe. Boldog összetalálkozása volt ez a nagy játékosnak és a közönségnek, s ennek a jelenetnek a láttán senki sem tagadhatott meg magától egy kis meghatottságot, emlékezvén a közelmúlt szárnyszegett vergődéseire” – írta tudósításában Feleki László.

Utolsó meccse a válogatottban Csehszlovákia ellen volt 1927. október 9-én. Kikaptunk 2:1-re, ő „olyan kedvvel és akarattal játszott, ami már maga is sikert jelentett. (…) Gondolatai, helyezkedése mind az igazi nagy centerre vallottak”. De jelzés értékű a Nemzeti Sport 5. oldalának hirdetése: „A cseh–magyar válogatott mérkőzésen Orth-labdával játszottak – Orth és Kégler, Andrássy út 33. (T.: 125–18).”

Mindenképpen tréner (az ő megfogalmazásában: „futballtanító”) akart lenni. Első időszakában játszott is, oktatott is, sok helyről kapott felkérést, csak éppen itthonról nem. Így aztán az Orcoma nevű hajón nekivágott a világnak, Chilében, Valparaisóban szállt partra. Santiagóban tárgyalt a szövetséggel, s a válogatott mestere lett. Sikerült ütőképes csapatot kialakítania, az első világbajnokságon, 1930-ban Uruguayban ötödik lett Chile. Mexikót (3:0) és Franciaországot (1:0) legyőzte, ám Argentínától kikapott (1:3), így nem jutott a négy közé.

Bejárta a világot, majd a római olimpián (1960) a perui csapat kapitányaként volt ott, csapata megmérkőzött Magyarországgal és 6:2-re kikapott. A magyar tudósítók nem csináltak nagy ügyet abból, hogy végre kéznél volt, néhány mondatos szabványnyilatkozatokat kértek csak tőle. Ő viszont bizonyította, hogy jó a szeme: „Nagyon tetszett nekem Albert, akit a valaha látott legnagyobb csatártehetségek egyikének tartok.”

Egykori klub- és csatártársával, a szintén zseniális Molnár Györggyel (a legendás MTK-csatársor: Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny) halálág levelezett. Fájlalta, hogy távol Magyarországtól csak hívei vannak, barátai nem. Mert: „Száz lépésről megismerem az írásodat, Gyurikám! Ezzel együtt mi sem változtunk. Hogy egy kicsit idősebbek lettünk? Ennek nem mi vagyunk az oka…” – írta nem sokkal a halála előtt Portóból.

ORTH GYÖRGY NÉVJEGYE

Született: 1901. április 30., Budapest
Elhunyt: 1962. január 11., Porto
Klubjai. Játékosként: Terézvárosi SK (1914–1915), Vasas (1915–1916), MTK (1917–1923, 1923–1928), First Vienna (osztrák, 1923), Budai 33 (1929–1932), Bocskai (1932), AS Messina (olasz, 1932–1933), FC Nürnberg (német, 1937–1938). Edzőként: Chile (szövetségi kapitány, 1930, 1942–1944, 1948–1949, 1950–1954), Aquila Russi (olasz, 1933–1934), SC Pisa (olasz, 1934–1935), Genoa (olasz, 1935–1936), Olympique Paris (francia, 1935–1936), Metz (francia, 1938), Catania (olasz, 1939–1940), Savona (olasz, 1940–1942), San Lorenzo (argentin, 1944–1945), CD Guadalajara (mexikói, 1945–1946), Mexikó (szövetségi kapitány, 1946–1948), Boca Juniors (argentin, 1949–1950), Kolumbia (szövetségi kapitány, 1955–1956), Peru (szövetségi kapitány, 1956–1960), Sporting CP (portugál, 1961), Porto (portugál, 1962)
Eredményei. 8x magyar bajnok (1918–1925); Magyar Kupa-győztes (1923); 3x magyar gólkirály (1920–1922)