Hármon áll a vásár

Csak három meccsen van túl a Gasperini-csapat, (a kínai last-minute nyaralást nem számolom) de már most olyan hangokat hallani, hogy a főnök mehet vissza a csillagvirágra gyógyítani bohóckodni. Közben a felállás meccsről meccsre változik, az eredmények meg, nem túl meglepő módon siralmasak. Hol állunk most, meddig rendel így a doktor?Csak három meccsen van túl a Gasperini-csapat, (a kínai last-minute nyaralást nem számolom) de már most olyan hangokat hallani, hogy a főnök mehet vissza a csillagvirágra gyógyítani bohóckodni. Közben a felállás meccsről meccsre változik, az eredmények meg, nem túl meglepő módon siralmasak. Hol állunk most, meddig rendel így a doktor?

Három különböző felállással sikerült, három eltérő meccset vívnunk, volt egy fejetlen látogatásunk maffia földön, egy hónapig nem veszünk kebabot Inter mezben, és sikerült otthon tartani az egy pontot Szlovákia végzetével szemben.

Beindult pletyka gyár, rúgjunk ki edzőt, játékost, vezetőt, szurkolót, mert ez nem állapot. Sajnos ez tévedés, mi már rég nem BL győztes, Itália legjobbja címekkel vágunk neki a szezonnak: sic transit gloria mundi. A pre-calciopoli időszakban vagyunk, sok jó játékossal, akiktől többet várunk, pár hiányposzttal, és egy kétes megítélésű edzővel. Meg kell tanulnunk helyén kezelni a csapatot, különben sosem indul meg felfelé, bár igaz, ha valamelyikőtök nem szokott forró dróton értekezni Moratti apuval, akkor mit sem számít, hogy mi józanok vagyunk-e.

Ami jó: sok arca van a csapatnak, ami rossz: egyiket sem mutogatnám az utcán. Hiába játszunk több felállásban, ha egyik sem működik. Ráadásul ettől csak jobban összekuszáljuk a játékosaink fejét. Nyilvánvaló, hogy a doktor sem tudja még, mi a megoldás, ezért variál állandóan. 3-4-3, 4-3-3 vagy 3-5-2. Még nem volt 2-6-2, talán a Novara ellen. Fontos kérdés merült fel: mennyi az annyi a hátsó fertályban.

Nem helyes, hogy páran ebben látják a vergődés okát. Nekem sem a kedvencem a háromvédős felállás, de, ahogy elől nem a csatárok száma dönti el, hogy mennyire támadó egy csapat, úgy hátul is hasonló elv érvényesül. Az egyszerű logika szerint tegyél minél többet oda, oszt úccse lőnek gólt. Hát ez nem így működik.

Leonardo is játszott egyszerre 6, ritkán 7 védekező játékossal is, mégis instabilabb volt a csapat, mint Marilyn Monroe idegállapota. Három védővel is ugyanúgy lehet érvényesülni, lásd a Barcelonát vagy Olaszországban a Napolit. A csapatvédekezés fontos.

Gasperini viszont akár három akár négy védővel állt ki, nem csinált jól bekkelő csapatot. A középpályás sor és a védelem között egyszerűen túl nagy a terület, túlságosan feltolja a középpályát, ekkor meg könnyű mögéjük bepasszolni a labdát, de a Roma ellen láttuk, ahogy Pizarro egy az egyben is besündörgött a területre, és rávezették az akciót a védelemre, lendületből (jó is volt, hogy lecserélték).

Ezt eszközölendő, feltolja a védelmet is, ilyet túl sokat láttunk a Palermo ellen, abból inkább nem kérünk! Egyrészt nem vagyok biztos benne, hogy minden csapatnak tudnánk hármat gurítani, másrészt kijön az, amitől óvakodnunk kell: a versenyfutás. Nem csak a védelem, de a középpálya is lassabb, mint