Vessző, futás! OM-Inter 1:0

Jelentése: "Testi büntetés, melyet még a század elejéig minden hadseregben kiszabtak nehéz fegyelmi vétségek esetén a hadi törvényszék v. rögtönítélő törvényszék útján. Ezt a kegyetlen büntetést úgy hajtották végre, hogy az elítéltnek egy a társaiból alakított kettős soron (utcán) át kellett futnia, mialatt ez utóbbiak mindegyike fűzfavesszővel ütést mért meztelen hátára. Olykor a végrehajtást több napra kiterjesztették, mely alkalommal olykor egy napot kihagytak (átugrottak), ami a büntetést súlyosbította, mert az új ütések az alig behegedt sebekre estek, s így erősebb fájdalmat okoztak." Ránk férne!Jelentése: "Testi büntetés, melyet még a század elejéig minden hadseregben kiszabtak nehéz fegyelmi vétségek esetén a hadi törvényszék v. rögtönítélő törvényszék útján. Ezt a kegyetlen büntetést úgy hajtották végre, hogy az elítéltnek egy a társaiból alakított kettős soron (utcán) át kellett futnia, mialatt ez utóbbiak mindegyike fűzfavesszővel ütést mért meztelen hátára. Olykor a végrehajtást több napra kiterjesztették, mely alkalommal olykor egy napot kihagytak (átugrottak), ami a büntetést súlyosbította, mert az új ütések az alig behegedt sebekre estek, s így erősebb fájdalmat okoztak." Ránk férne!

Ranieri atyánk a rutinra építve, talán minden idők legidősebb kék-fekete csapatát küldte fel a pályára Marseille-ben. Konkrétan ezzel a nem kicsit meglepő tizeneggyel próbáltunk Filippónak segíteni, hogy ne csúfolják megint a napköziben: JC - Maicon, Lucio, Samuel, Chivu- Zanetti, Cambiasso, Sztankovics, Zarate - Sneijder - Forlán. Sneijderen és Zaratén kívül az összes játékos elfújhatta már a 30. szülinapi tortáján a gyertyákat. (32.2 volt a kezdő tizenegy átlagéletkora, hosszú idő után nem volt benne olasz) Volt a kuzinoknak is egy nem kicsit idős csapatuk, de úgy látszik, a hülyeség Milánóban ragadós. Abban az időben a piros-fekete drukkerek szidták a vezetőségüket, most mi tesszük ugyanezt, pedig lehettünk volna a közmondásból ismert okos ember, aki a más kárán tanul. A török bíró sípolt egy nagyot, Csabinter kollégámmal meg sikerült megtekintenünk minden idők egyik legunalmasabb BL nyolcaddöntőjének első félidejét.

Gyakorlatilag nem csináltunk semmit, a franciák is próbáltak ebben partnerek lenni és egész jól sikerült nekik. Ranieri és Dechamps úgy felkészültek egymás taktikájából, hogy elfelejtették a lényeget, mivel ezt a játékot még mindig gólra játsszák. Ebből nem is láttunk egy darabot sem. Mondhatjuk, hogy masszívan védekeztünk, meg idegenben jó az x, meg a tét rányomta a bélyeget a játékra, de ne áltassuk magunkat. Egy gyenge Marseille ellen, egy még gyengébb Inter szenvedett a pályán. Forlánnak volt egy veszélyes, sípcsonttal leadott lövésszerű próbálkozása, illetve egy Zarate bomba, melyet akár belsővel is lekezelhetett volna a francia kapus. A félidőben Maicon megunhatta az egészet, gyorsan szimulált egy sérülést, így a kamikaze jött be jobb bekknek. Szerkezetileg ez semmi változást nem jelentett, de azért el tudtam volna képzelni egy olyat is, hogy mondjuk Poli bejön a középpályára és Zanetti visszamegy hátvédnek. Zarate pályán tartása pedig nálam a csoda kategóriát jelentette, mivel nulla darab jó megoldással hívta fel magára a figyelmet, de CR biztos jobban látta.

A második félidő annyiban különbözött az elsőtől, hogy a két kapus helyet cserélt, egyébként ott folytatódott, ahol az első abba maradt. Dögunalom. Sztankovics, Zarate és Chivu próbálták egy picit színezni a játékot, ezek sárga kártyák formájában testet is öltöttek. Zarate huszonhetedik sikertelen bicikli-csele után betelt a pohár mesterünknél, így Obi nyargalászhatott a bal oldalon. Sztankovicsnak volt még egy szerencsésen kialakult lehetősége, hogy megtörje 10 hónapos gólcsendjét, de 7 méterről nem olyan egyszerű bepasszolni ballal, kapásból egy labdát az ellenfél kapujába. Nem is sikerült neki. Milito nagy kedvvel melegített, s ez annyira tetszhetett Ranierinek, hogy be sem küldte a pályára. Én azért inkább ott néztem volna, mert Forlán a legrosszabb formájú Torghelle Sándorra emlékeztetett. A végén aztán a fekete leves helyett jött az afroamerikai A. Ayew és Chivu díszkíséretében 4 méter 30 centiről megpecsételte Claudio Ranieri sorsát. Egész egyszerűen mire vár még Moratti? Lecce, Róma, Novara, Bologna és most a Marseille úgy vernek el minket, hogy gólt sem lövünk! Nem is tudom, hogy mikor volt ilyen sorozatunk, de, ha valaki emlékszik ennél rosszabb periódusra, akkor írja meg hozzászólásként.

Osztályzatok:

Julio Cesar: Az első komolyabb védést a 92. percben kellet bemutatnia, a szögletnél meg bízott Chivuban. Nem kellett volna. (5)

Maicon: Olyan jól alibizett, hogy még a térde is belefájdult. (4)

Samuel: Semmi extra, semmi óriási hiba. (5)

Lucio: Lemásolta Samuelt. (5)

Chivu: 93 percig nem volt vele gond, aztán lett. (3)

Zanetti: Állítom, hogy talán ő futott ma is a legtöbbet. (5)

Sztankovics: Szeretjük, tiszteljük, de ez ma tragédia volt. (3)

Cambiasso: Vakok között, a félszemű a király. (6)

Zarate: Elbiciklizhetne már egy másik csapathoz. (3)

Sneijder: Görcsös még mindig, de legalább akart ma. (4)

Forlán: Megint hozta a manchesteri formáját. (3)

Nagatomo: Maiconnál nem volt jobb, sem rosszabb. (4)

Obi: Zarate után még VV Fecónak is örültünk volna. (4)

Ranieri: Kicsúszott a kezéből a csapat, sajnáljuk, köszönjük, elég volt! (0)

Eddig inogott a pad:

Hétvégén Nápolyba utazunk, hurrá!

FORZA INTER PER SEMPRE!