Kedv hiányában sem marad el
Egyre kevésbé kedvenc férfiúink Genovába látogatnak a Samphoz ma délután, hogy megkíséreljék ezt a vasárnapunkat is tönkre vágni. Nem lesz egyszerű dolguk, hiszen az elmúlt 4 nyeretlen meccs szépen fokozatosan tette be a kaput még a lelkesebbeknél is. Elvárásaink nincsenek, akár gólt lövünk, akár gólt kapunk, majd csendesen tudomásul vesszük, a meccs végén kikapcsoljuk a tv-t vagy a sztrímet, hogy a saját kötelezőnket letudva bármi más értelmeset vagy szórakoztatót csináljunk az önkínzás után.Egyre kevésbé kedvenc férfiúink Genovába látogatnak a Samphoz ma délután, hogy megkíséreljék ezt a vasárnapunkat is tönkre vágni. Nem lesz egyszerű dolguk, hiszen az elmúlt 4 nyeretlen meccs szépen fokozatosan tette be a kaput még a lelkesebbeknél is. Elvárásaink nincsenek, akár gólt lövünk, akár gólt kapunk, majd csendesen tudomásul vesszük, a meccs végén kikapcsoljuk a tv-t vagy a sztrímet, hogy a saját kötelezőnket letudva bármi más értelmeset vagy szórakoztatót csináljunk az önkínzás után.
A múlt heti Bologna elleni meccs volt nekem az utolsó csepp a pohárban - pedig nem is láttam. Bőven elég volt livescore-on követni a meccset (nem mintha lett volna választásom), az összefoglalóra se voltam kíváncsi. Elolvastam a kommenteket meg az értékelőt, sajnálkoztam egy kicsit Militon, majd pihenőre raktam a csapatot. Szerda estérre erősödött fel benne a hiányérzet, mintha elfelejtettem volna valamit az elmúlt 1-2 napban. Közepesen hosszú gondolkodási idő után rájöttem, hogy a korábban napi rutinná vált, Interrel kapcsolatos hírek olvasását mellőztem. Mellőztem, mert nem érdekelt.
Ez az állapot fennállt egészen tegnap estig, míg el nem vállaltam a mai beharangot. Persze, olyan nagyon most sem érdekelt a dolog. A mai napon sokkal jobban izgat, hogy odaérjek a tipszmixelőbe, hogy megnézzem a Veszprém-Szeged kupadöntőt, hogy a lakótársamat rávegyem a magyar-szlovén hokimeccs helyszínen való megnézésére. Sajnos az időpontok pont olyanok, hogy 3-tól 5-ig nincs semmi, így belefér a genovai meccs.
Na, de mondom, rákukkantottam a csapatra állapotára. Egy kivételtől eltekintve nincs új a nap alatt. Mindenki sajnálkozik 1-2 napig, majd után fogadkozik, hogy na majd a következő meccsen megmutatják. Dehogy mutatják. Ha meg tudnának mutatni bármit, azt már megtették volna április közepéig. Viszont van egy kivétel, mégpedig azt, hogy Mazzarrinak mostanra sikerült eljutnia odáig, hogy Ricky és Guarín is egyenletesen fos teljesítmény utána a padra kerül, míg Kovacic végre a pályán bizonyíthat. Persze illúzióink ne legyenek, ha a kis horvát nem produkál egy két gólos, három gólpasszos, öt takle-ös, hét interceptionös meccset, akkor a jövő héten megint csak a padon találja magát.
Három dolgot maradt, ami foglalkoztat még a mérkőzés előtt. Az első, hogy Icardi és Maxi Lopez is a kezdőben kaphat helyet, ami kellemetlennek ígérkezik számukra. Reméljük, hogy Maurito gólt szerez, de után semmilyen módon nem vonja be Wandát a gólörömébe, mert most különösen bunkó, tirpák dolog lenne.
A második, hogy a napokban Guarín és Ferri is arról beszélt, hogy nem kéne az Internek zsinórban másodszor is lemaradnia Európáról. Az EL hiába a BL torzszülött kisöccse, hiába egy tökéletesen érdektelen, energiát a bajnokságból elszívó sorozat, ahol kiesni vagy gáz módon, valami hulladék csapat ellen az elején, vagy fájdalmasan a végén, a cél előtt lehet, tökéletesen egyet értek velük. Muszáj visszatérnünk az európai klubfutball vérkeringésébe, egész egyszerűen túl nagy kárt okozhat az Internek, mint márkanévnek a tartósabb távolmaradás.
Végül pedig emlékezzünk meg az edzőkről. Mazzarrit a legtöbbünk csak májusig tudná elviselni, de ha tényleg Mihajlovic a numero uno kiszemelt, akkor én elmegyek Amszeterdamba, megkeresem a Vandersexxx Klubot, amit Cooper találta a Euro Tripben, és bejelentkezem két hónapra.
A meccset a Sportklub élőben közvetíti.
