Állandó kérdés az amerikaifutball-ligában a kiscsapatok helyzete. Miben bízhatnak a jó drafton kívül? Hogyan lehet egy kis- vagy középcsapatból stabil, meghatározó együttest formálni? Hát, ha tudnánk a pontos választ, valószínűleg már lefoglalták volna a repülőjegyünket a tengerentúlról. Mégis hatalmas vonzerővel bírnak hazánkban a kicsit az „esélytelenek nyugalmával” nekilendülő gárdák Oaklandtől Kansasig, St.Louistól Tampáig.
A St. Louis az utolsó körben bukta el a playoffot. Egyénileg a Kosoknál kiemelkedett Steven Jackson 1241 yardnyi futásával, Brandon Gibson 11.7-tel átlagolt elkapásaival, de nem állt mögöttük egy jó átlagot hozó támadó- és védősor. Az Oakland Raiders a második legtöbbet futotta a teljes bajnokságban, s a hatodik legtöbb pontot szerezte. Védelmük azonban a 20.helyre rangsorolta őket, hiába volt tehát McFadden és Michael Bush 15 futott touchdownja, hiába volt tíz elkapó, aki 10 yard felett átlagolt. Csapatként dolgoztak, nem lehet egyvalakit kiemelni, de ez az AFC nyugati csoportjában a harmadik helyre volt elég.
Fizetési plafon, draftelőny. A két legnagyobb támogatás az úgymond kicsiknek. Az újoncok keveset kérnek, hoznak hát néhány szupersztárt, mert belefér a pénzügyi keretbe. De honnan és kiket? A vezető játékosok ugyanis kerestek már eleget, őket egy dolog motiválja, a bajnoki cím. Ki rizikózna szívesen, hogy vajon Dávid legyőzi-e Góliátot, amikor elkerülhetnek egy győzelemre esélyes egyesülethez? A fizetés az NFL szintjén már nem a legmeghatározóbb tényező, a kiscsapatoknak pedig újabb és újabb taktikákat, lehetőségeket kell keresniük ahhoz, hogy a playoffba kerülhessenek. Emiatt mondhatja Cseperkáló Péter: a nagycsapatok nagyok is maradnak.
| |
