„A klub mögöttem állt és bízott bennem. Azt mondtam 2005-ben az általános igazgató Ted Thompsonnak, nem fogja megbánni, hogy engem választott. 2008-ban pedig azt, hogy meghálálom nekik a bizalmukat, és megteremtem a lehetőséget, hogy Super Bowlt nyerhessünk” – mondta Rodgers a Steelers ellen 31–25-re megnyert Super Bolw után.
| 13: Green Bay Packers |
| 9: Chicago Bears |
| 8: Cleveland Browns |
A Green Bay Packers irányítója pedig nem beszélt a levegőbe. A mostani szezonban gyakorlatilag a liga egyik, ha nem a legjobb irányítójává váló játékos a nagydöntőben is bizonyított: 304 yardot passzolt és három touchdownátadása volt az ellen a védelem ellen, amely a szezonban átlagban 14.5 pontot engedett az ellenfeleknek, ráadásul James Harrison és az év védőjátékosának választott Troy Polamalu is ott kergeti a labdát, illetve a támadójátékosokat.
„Ő volt az ok, ami miatt megnyerték” – beszélt elismerően, és a lényeget összefoglalva Rodgersről Brett Keisel, a Steelers védőjátékosa.
„Megmutatta, hogy kiélezett helyzetekben mennyire higgadt, rendre talpon maradt és jó helyre dobta a labdát” – támasztotta alá saját játékosa szavait a vesztes fél edzője, a második aranygyűrűjéről (egyelőre?) lemaradó Mike Tomlin.
Rodgers azonban ennél többet tett. A legnagyobbakra jellemző módon többször változtatott az előre hívott játékon, ami rendre jól sült el. Mindezt tette úgy, hogy a futójáték – ahogy azt előre sejteni lehetett – ezúttal is alig működött a csapatnál. A Green Bay mindössze 50 yardot futott a labdával, a többit megoldották levegőben…
Természetesen nemcsak az ellenfelet irányító szakvezető, hanem a Packers főedzője, Mike McCarthy is elismerően beszélt saját quarterbackjéről.
„Mindent az ő vállára pakoltunk. Rengeteget tett értünk egy kiváló védelem ellen” – vázolta Rodgers feladatát McCarthy.
Pedig Rodgers a mérkőzés elején még több sikertelen passzal vétette észre magát, aztán mégiscsak belemelegedett a mérkőzésbe, csapata vezére volt, és végül megérdemelten kapta meg a mérkőzés legjobbjának járó MVP-címet.
| A részt vevő csapatok adatlapjai |
| A konferenciák végeredménye |
| A rájátszás menete |
| NFL-rovat |
Rodgers egész pályafutására jellemzően alakult a mostani mérkőzés. Annak idején nem jósoltak neki hatalmas karriert: a viszonylag „könnyű”, nem túl jó felépítésű irányítót egyik nagy, amerikai futballban tradicionálisnak számító egyetem sem hívta, végül aztán az oroville-i főiskolán „helyezkedett el”, ahol nagyon hamar bizonyította kivételes képességeit, fel is figyeltek rá a kaliforniai egyetemen, ahol aztán két remek szezont töltött.
Teljesítményével pedig ekkor már a legtöbb NFL-csapat figyelmét is magára irányította. Végül a Green Bay a 2005-ös draft 24. helyén választotta ki, feladata nem volt más, mint előbb-utóbb átvenni a kiöregedő Packers-legenda, Brett Favre helyét. A többi pedig már történelem.
1997 januárjában a Favre irányította Packers a New Englandet legyőzve megnyerte a Super Bowlt, s 14 év elteltével, 2011-ben Rodgers vezetésével ismét a magasba emelhették a Vince Lombardi-trófeát a „sajtfejűek”…
| XLV (2011) | Aaron Rodgers (Green Bay Packers) |
| XLIV (2010) | Drew Brees (New Orleans Saints) |
| XLIII (2009) | Santonio Holmes (Pittsburgh Steelers) |
| XLII (2008) | Eli Manning (New York Giants) |
| XLI (2007) | Peyton Manning (Indianapolis Colts) |
| XL (2006) | Hines Ward (Pittsburgh Steelers) |
| XXXIX (2005) | Deion Branch (New England Patriots) |
| XXXVIII (2004) | Tom Brady (New England Patriots |
| XXXVII (2003) | Dexter Jackson (Tampa Bay Buccaneers) |
| XXXVI (2002) | Tom Brady (New England Patriots) |
| XXXV (2001) | Ray Lewis (Baltimore Ravens) |
| XXXIV (2000) | Kurt Warner (St. Louis Rams) |
| XXXIII (1999) | John Elway (Denver Broncos) |
| XXXII (1998) | Terrell Davis (Denver Broncos) |
| XXXI (1997) | Desmond Howard (Green Bay Packers) |
| XXX (1996) | Larry Brown (Dallas Cowboys) |
| XXIX (1995) | Steve Young (San Francisco 49ers) |
| XXVIII (1994) | Emmitt Smith (Dallas Cowboys) |
| XXVII (1993) | Troy Aikman (Dallas Cowboys) |
| XXVI (1992) | Mark Rypien (Washington Redskins) |
| XXV (1991) | Ottis Anderson (New York Giants) |
| XXIV (1990) | Joe Montana (San Francisco 49ers) |
| XXIII (1989) | Jerry Rice (San Francisco 49ers) |
| XXII (1988) | Doug Williams (Washington Redskins) |
| XXI (1987) | Phil Simms (New York Giants) |
| XX (1986) | Richard Dent (Chicago Bears) |
| XIX (1985) | Joe Montana (San Francisco 49ers) |
| XVIII (1984) | Marcus Allen (Los Angeles Raiders) |
| XVII (1983) | John Riggins (Washington Redskins) |
| XVI (1982) | Joe Montana (San Francisco 49ers) |
| XV (1981) | Jim Plunkett (Oakland Raiders) |
| XIV (1980) | Terry Bradshaw (Pittsburgh Steelers) |
| XIII (1979) | Terry Bradshaw (Pittsburgh Steelers) |
| XII (1978) | Harvey Martin (Dallas Cowboys) és Randy White (Dallas Cowboys) |
| XI (1977) | Fred Biletnikoff (Oakland Raiders) |
| X (1976) | Lynn Swann (Pittsburgh Steelers) |
| IX (1975) | Franco Harris (Pittsburgh Steelers) |
| VIII (1974) | Larry Csonka (Miami Dolphins) |
| VII (1973) | Jake Scott (Miami Dolphins) |
| VI (1972) | Roger Staubach (Dallas Cowboys) |
| V (1971) | Chuck Howley (Dallas Cowboys) |
| IV (1970) | Len Dawson (Kansas City Chiefs) |
| III (1969) | Joe Namath (New York Jets) |
| II (1968) | Bart Starr (Green Bay Packers) |
| I (1967) | Bart Starr (Green Bay Packers) |
| WILD CARD-MÉRKŐZÉSEK, 2011. január 8–9. | |
| AFC | |
| Indianapolis Colts (3.)–New York Jets (6.) | 16–17 |
| Kansas City Chiefs (4.)–Baltimore Ravens (5.) | 7–30 |
| NFC | |
| Philadelphia Eagles (3.)–Green Bay Packers (6.) | 16–21 |
| Seattle Seahawks (4.)–New Orleans Saints (5.) | 41–36 |
| KONFERENCIA-ELŐDÖNTŐK, 2011. január 15–16. | |
| AFC | |
| New England Patriots (1.)–New York Jets (6.) | 21–28 |
| Pittsburgh Steelers (2.)–Baltimore Ravens (5.) | 31–24 |
| NFC | |
| Atlanta Falcons (1.)–Green Bay Packers (6.) | 21–48 |
| Chicago Bears (2.)–Seattle Seahawks (4.) | 35–24 |
| KONFERENCIADÖNTŐK, 2011. január 23. | |
| AFC | |
| Pittsburgh Steelers (2.)–New York Jets (6.) | 24–19 |
| NFC | |
| Chicago Bears (2.)–Green Bay Packers (6.) | 14–21 |
| SUPER BOWL (XLV), 2011. február 7. | |
| Green Bay Packers (6.)–Pittsburgh Steelers (2.)* | 31–25 |
| *Cowboys-stadion (Dallas) | |
