Népsport: gálameccsel mentették meg az NBA-t

A naptár 1951 decemberét mutatta. A New York-i Empire State Building 80. emeletén, a 8023-as szobában három férfi ült egy asztalnál. E helyiségben működött a Nemzeti Kosárlabda-szövetség (National Basketball Association, NBA) szerény központja. A házigazda a liga igazgatója, Maurice Podoloff volt. Az akkor 61. évében járó sportvezető az Orosz Birodalomban, Jeliszavetgradban született (a város ma Kropivnickij néven Ukrajna része), s hatéves volt, amikor a családja kivándorolt az Egyesült Államokba, a Connecticut állambeli New Havenbe. A Yale Egyetemen tanult jogot, de élete összefonódott a sporttal. Apjával és két fivérével építtették meg New Haven hokiarénáját, New Haven Eagles néven jégkorongcsapatot alapítottak, amely alapító tagja lett az American Hockey League (AHL) jogelődjének. Podoloff igazgatósági tagként kezdte szolgálatát, és 1952-ben a hokiliga elnökeként fejezte be. Ezzel párhuzamosan, 1946-tól már az NBA igazgatójaként is dolgozott, bőségesen volt tehát sportvezetői tapasztalata.

A tanácskozáson részt vett az NBA médiafőnöke, Haskell Cohen is, a vendég pedig a Boston Celtics alapító-tulajdonosa volt. Walter Brown csapata aznap a New York Knicksszel meccselt, és ezt kihasználva látogatott el az NBA központjába, hogy elbeszélgessen a liga igazgatójával a bajnokság helyzetéről, állapotáról. Az NBA fiatal szervezet volt, az első bajnokságot (még Basketball Association of America néven) 1946-ban indította el 11 csapat (és összesen 160 játékos) részvételével, de a következő idényre már csak nyolcan maradtak. A Cleveland Rebels, a Detroit Falcons, a Pittsburgh Ironmen és a Toronto Huskies bedobta a törülközőt, és csak a Baltimore Bullets csatlakozott újoncként. Hogy mérsékeljék az utazásokkal járó kiadásokat, a 60 meccses alapszakaszt csapatonként 48 mérkőzésesre szűkítették. Az akkori helyzetet hitelesen tükrözi, hogy a bajnokság történetének első kosarát jegyző Ossie Schectman például 60 dollárt keresett meccsenként. Igaz, már ezt is illett megbecsülni, a klubtulajdonosok ugyanis a korai években rengeteg pénzt buktak, így Podoloff legfőbb feladta a liga megmentése volt. Mert bár a bajnokság mezőnyét 1949-re sikerült 17 csapatosra duzzasztani, az átlagos nézőszám továbbra is bántóan szerény, 3500 fő/meccs maradt.

Az ötlettel, hogy egy, az NBA legjobb játékosait összeterelő gálameccsel lehetne a figyelem középpontjába állítani a ligát, Haskell Cohen dobta be. Nem kellett feltalálnia a meleg vizet, a profi baseball-liga (MLB) már 1933-ban megrendezte a maga All Star-találkozóját, amely rögtön 47 595 nézőt vonzott a chicagói Comiskey Parkba (a Chicago White Sox akkori otthonába). Walter Brown, aki foggal-körömmel küzdött azért, hogy a Celticset életben tartsa, ráharapott az ötletre. Azonnal felajánlotta helyszínnek csapata otthonát, a Boston Gardent, sőt, az esetleges anyagi veszteséget is magára vállalta. Maurice Podoloff óvatosabb volt, tudta, hogy a projekt életképességéről még meg kell győznie a többi klubtulajdonost is. Végül sikerrel járt, s 1951. január 15-én a bostoni Hotel Lenoxban megrendezett sajtótájékoztatón bejelenthette a bemutató mérkőzés megrendezését.

Csakhogy addigra sötét árnyékot vetett a kosárlabdasportra az egyetemi bajnokságban kirobbant bundabotrány. A nyomozás kiderítette, hogy 1947 és 1950 között New Yorkban és 22 másik városban manipulálták a meccsek eredményeit. A csalásokban hét egyetem, illetve főiskola csapata volt érintett. Leginkább a City College of New York alakulata, a CCNY Beavers 1949–1950-es gárdája sározódott be, amely az egyetemi bajnokság mellett a National Invitation Tournamentet is megnyerte. Összesen 35 játékos érintettsége bizonyosodott be, többen börtönbe kerültek, mások megúszták felfüggesztett büntetéssel. A bűncselekmények vizsgálata során a rendőrségen belüli korrupcióra is fény derült, ami végül New York akkori polgármesterét, William O’Dwyert is elsöpörte.

Az NBA All Star-mérkőzése a baljós előjelek ellenére átütő sikerrel zárult. A Boston Gardenbe 1951. március 2-án, egy pénteki napon 10 094 néző váltotta meg az 1.20 dollárba kerülő jegyet (az országos televíziós közvetítésre 1959-ig kellett várni, de az NBC akkor is csak a második félidőt tűzte műsorra). A két csapat 10-10 tagú keretét kosárlabda-szakírók állították össze azzal a megkötéssel, hogy a saját városából senki sem jelölhetett játékost. A legnépesebb képviselete a Philadelphia Warriorsnak és a New York Knicksnek volt, mindkét klubból három-három kosárlabdázó vehetett részt a gálán. A kezdő ötösöket a két edző jelölhette ki. Joe Lapchick és John Kundla azt követően kapta meg a felkérést, hogy csapatuk február 18-án, két héttel az All Star-meccs előtt vezette a Keleti, illetve a Nyugati főcsoportot.

A programot egy középiskolai találkozó vezette fel. A gálameccs feldobásánál a neves szabályalkotó, Oswald Tower segédkezett, akit 1959-ben beválasztották a sportág hírességeinek csarnokába (Basketball Hall of Fame). A keletiek fehér, a nyugatiak kék mezben futottak ki a parkettre – a dresszeket elöl és hátul is 10-10 vörös csillag díszítette. A meccs előtt Haskell Cohen azzal a javaslattal kereste meg Maurice Podoloffot, hogy az NBA ajándékozza meg valamilyen emléktárggyal a közreműködő kosárlabdázókat. – Mire gondol? – kérdezte Podoloff. – Talán egy kitűzőre vagy egy gyűrűre – felelte Cohen. A ligaigazgató válasza: „Rendben, de bármi is legyen az, ne kerüljön darabonként 2.25 dollárnál többe.” Cohen bólintott, ám nem hagyta annyiban a dolgot, addig ügyeskedett, míg sikerült megállapodnia egy helyi üzlet tulajdonosával, s végül valamennyi játékos egy-egy televízióval gazdagodott a fellépéséért cserében.

A mérkőzés a házigazda keletiek fölényét hozta, a négy negyedből hármat megnyertek. A sikerükből a bostoni szurkolók boldogságára főszerepet vállalt Ed Macauley, aki úgy dobott 20 pontot, hogy a 12 kísérletéből hétszer a gyűrűben landolt a labda (plusz szerzett hat lepattanót is). Szorgalmasan gyűjtögette a pontokat a philadelphiai Joe Fulks (19), Paul Arizin (15) duó is, míg a nyugati oldalon Alex Groza volt a vezér 17 ponttal és 13 lepattanóval. A meccs legjobbjává a pályafutása során összesen hét All Star-találkozón szereplő Macauleyt választották meg, ám az MVP-díjat csak két évvel később alapította meg hivatalosan az NBA, így az „Easy Ed” becenévre hallgató center csak az 1953-as gálán vehette át a trófeát.

A bostoni show közönségsikert aratott, és anyagilag is nyereséget hozott. Podoloff ligaigazgatót már a meccs után megkereste több klubtulajdonos, felajánlva az 1952-es All Star-meccs megrendezését. Az idényfelező kosárlabdaünnepet, amely időközben több napos fesztivállá bővült, a bostoni nyitány óta minden esztendőben megrendezték, kivéve 1999-et, amikor a klubok és a kosárlabdázók képviselői nem tudtak megegyezni az új kollektív szerződésről, s emiatt részben törölték az 1998–1999-es bajnokság alapszakaszát. Egészen 2018-ig a Kelet és Nyugat válogatottja mérkőzött meg egymással, ám mivel a játékosok nem vették komolyan a mérkőzést, a liga újabb formátumokkal kísérletezett. Az idén az Egyesült Államok két csapata és a Világválogatott játszott – újra minőségi kosárlabdát hozó – minitornát.

Az All Star-történelem jövőre Phoenixben íródik tovább.

NBA ALL STAR-MÉRKŐZÉS (1951. március 2.)

KELET–NYUGAT 111–94 (31–22, 22–20, 30–22, 28–30) Boston, 10 094 néző. V: P. Kennedy, Eckman KELET: Bob Cousy (Boston Celtics) 8, Joe Fulks (Philadelphia Warriors) 19, Ed Macauley (Boston Celtics) 20, Andy Phillip (Philadelphia Warriors) 6, Dolph Schayes (Syracuse Nationals) 15. Cserék: Paul Arizin (Philadelphia Warriors) 15, Vince Boryla (New York Knicks) 9, Red Rocha (Baltimore Bullets) 8, Dick McGuire (New York Knicks) 6, Harry Gallatin (New York Knicks) 5. Edző: Joe Lapchick (New York knicks) NYUGAT: Ralph Beard (Indianapolis Olympians) 6, Bob Davies (Rochester Royals) 13, Alex Groza (Indianapolis Olympians) 17, George Mikan (Minneapolis Lakers) 12, Jim Pollard (Minneapolis Lakers) 4. Cserék: Frankie Brian (Tri-City Blackhawks) 14, Vern Mikkelsen (Minneapolis Lakers) 11, Fred Schaus (Ft. Wayne Pistons) 8, Dwight Eddleman (Tri-City Blackhawks) 7, Larry Foust (Ft. Wayne Pistons) 2. Edző: John Kundla (Minneapolis Lakers)