Népsport: a nyolcezres csúcsok királya

„Nem érzem magam győztesnek és hősnek sem” – közölte Reinhold Messner 1986 októberében, miután sikeresen megmászta az összes, nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsát. Az akkor 42 éves férfi legutoljára a Föld negyedik legmagasabb csúcsát, a 8516 méteres Lhocét hódította meg.

Még javában dúlt a második világháború, amikor 1944. szeptember 17-én Dél-Tirolban németajkú családban megszületett a második gyermek, Reinhold Andreas. Nehéz szülés volt, nagy csecsemőként jött a világra, ráadásul egy légitámadás alatt, apja pedig a Wehrmacht tagjaként harcolt az orosz fronton. Öt évvel később, az akkor tanítóként dolgozó édesapjával megmászták a 3025 méter magas Sass Rigais hegyét a Dolomitokban. „Az első hegymászásom fordulatot jelentett az életemben. Úgy éreztem, a tanulás ösztönös, egy megérzésen alapuló folyamat számomra” – tekintett vissza önéletrajzában.

Messnerék kilencen voltak testvérek, egy nővérével és hét öccsével szerény körülmények között nőttek fel. Tizenhárom évesen Reinhold a nála két évvel fiatalabb Güntherrel vágott neki a hegyeknek, húszas éveik elején már Európa legjobb mászóiként emlegették őket. Az osztrák Hermann Buhl, az alpinista stílusú mászás egyik úttörője inspirálóan hatott rá, hozzá hasonlóan a felszerelések és a külső segítség minimalizálását tartotta illendőnek, az általa csak ostromtaktikaként emlegetett expedíciós stílust merő tiszteletlenségnek tartotta. Padovában magas- és mélyépítést tanult, majd matematikát tanított, de nem ebben a világban teljesedett ki, hanem a hegyekben, a csúcsok között.

1970-ben a német Karl Maria Herrligkoffer expedíciót szervezett a Himalájába, egészen pontosan a Nanga Parbatra (1), a vállalkozás a 8126 méteres csúcsot vette célba, méghozzá a Rupal-falon keresztül – a világ legnagyobb szikla és jégfalát korábban még senki sem mászta meg. Az eset sikerrel és tragédiával zárult Messner számára, magával vitte ugyanis Günthert, aki sohasem tért vissza.

A vezető Herrligkoffer az alaptáborban tévesen a rossz időt jósoló piros rakétát lőtte fel, holott kedvező időt jósoltak az előrejelzések. Reinhold vakmerőségből hajnalban elindult az alaptáborból, másnap pedig öccse, Günther utánamászott a jégfalon. Utolérte ugyan, de a gyors mászástól kimerült, előjöttek a magashegyi betegség tünetei. A csúcs meghódítását követően a Diamir-falon keresztül kellett visszatérniük a völgybe. Mindketten a végkimerülés határán voltak, Reinhold segítséget akart hívni, előre ment, testvérével pedig soha többet nem találkozott, őt valószínűleg elsodorta egy lavina.

Reinhold túlélte, hét lábujját vesztette el, miközben társai azzal vádolták, ő felel a testvére haláláért, mert túlzottan ambiciózus volt. Már egy évvel később visszatért, hogy megtalálja és hazaszállítsa öccse holttestét, de sem akkor, sem a további három alkalommal nem találta meg. 2000 júliusában egy tiroli hegyi vezető egy sípcsontra bukkant, amelyről megállapították, hogy Güntheré, öt évvel később a holttest többi része is előkerült. Joseph Vilsmaier 2010-es filmje, a Nanga Parbat az ő visszaemlékezései alapján készült.

Az elkövetkezendő 16 évben Messner sorra hódította meg a nyolcezer méter feletti csúcsokat: 1972-ben következett a Manaszlu (8163 méter), az addig megmászatlan délnyugati falat is ő hódította meg először (2). Három évvel később a Gasherbrum I-et (3) hódította meg, Peter Habelerrel egy északnyugati, korábban nem használt úton érik el a csúcsot – természetesen alpesi stílusban.

Habelerrel a Nemzeti Sport újságírója, Vincze Szabolcs készített interjút. „A hetvenes évekre már több kis létszámú, erős csapat volt az Alpokban, de még nem merészkedtek a Himalájára. Nekem viszont jó ideje az volt a célom, és olyan társsal, mint Reinhold Messner, bármit meg lehetett csinálni, »bármelyik lovat meg lehetett lovagolni«. Olcsóbban, mégis elegánsan akartunk mászni a Himaláján, mert az alpesi stílushoz messze nem kellett annyi pénz, mint a nagyexpedíciókhoz. Csak a repülőjegyre és néhány teherhordóra kell, s ez nagyon praktikusnak tűnt – emlékezett vissza. – Messnerrel barátok voltunk, különben nem is tudtunk volna annyit együtt mászni. A mai napig összejárunk, a legutóbbi születésnapomra is eljött, Olaszországban pedig együtt filmeztünk a Mount Everesttel kapcsolatos emlékeinkről.”

Messner maga is rengeteget írt, több mint ötven könyve jelent meg. „A mászónak kell, hogy legyen ideje, minden mozdulatot megfontolni, az időjárás támadásait kivárni, kőhullás elől elbújni. A hegyet nem lehet a hegymászó kellékének tekinteni!  A hegymászásnak ma sok játékmódja van. Amerikában és nálunk is egyesek részére valóságos életforma és világnézet. Útkeresés az önmegvalósításhoz, kiút az elégedetlenségből, az ipari társadalom fogaskerék-szerepéből” – írta 1977-ben a Zeit magazinban, amely egy évvel később jelent meg magyarul a Hegymászó című lapban, dr. Rohály Gábor írásában.

1978-ban a Mount Everest (4) csúcsát érte el Habelerrel, oxigénpalack nélkül, majd visszatért a Nanga Parbatra, egy olyan útvonalon, amelyet azóta senki nem ismételt meg. 1979-ben a K2-t (5) mászta meg, egy évvel később visszament a Mount Everestre – monszun alatt, egyedül és oxigénpalack nélkül ért fel, a világon elsőként, egyúttal nyitott egy új utat, az északi falon. A nyolcvanas évek elején-közepén évről évre hódította meg a nyolcezer méter feletti csúcsokat, a Sisapangma (6) után 1982-ben három új hegyet is megmászott, előbb a Kancsendzöngát (7), majd a Gasherbrum II-t (8) és a Broad Peaket (9, magyarul Széles-csúcs, korábban K3), ezzel ő lett az első olyan hegymászó, aki egy szezonon belül három nyolcezer méter feletti csúcsra jutott fel.

A sor az évtized közepén a Cso-Ojuval (10) folytatódott, majd az Annapurna (11), a Dhaulagiri (12), a Makalu (13) következett, végül a Lhocéval zárult 1986. október 16-án. „A hegyek nem igazságosak vagy igazságtalanok. Egyszerűen csak veszélyesek” – mondta.

2023-ig a Guinness World Records őt tartotta az első embernek, aki megmászta mind a tizennégy nyolcezer méter feletti csúcsot. Messnert ez a legkevésbé sem érdekelte, nem hajszolták a rekordot. Amikor három évvel ezelőtt megfosztották ettől a címtől és Ed Viestursnak ítélték, azt mondta: „Nem érdekel, hogy szerepel-e a nevem a Guinness-rekordok könyvében. Nem vehetitek el tőlem azt a rekordot, amelyet sohasem tartottam magaménak.”

1999 és 2004 között zöld-párti politikusként kipróbálta magát az Európai Parlamentben, átgyalogolt többek között Tibeten, Grönlandon, az Antarktiszon és a Góbi-sivatagon is. „Leginkább a sikereimről beszélnek, de elfelejtik, hogy sokszor én is kudarcot vallottam, tizennyolc sikeres mellett tizenhárom expedícióm sikertelen volt, amelyeken nem tudtam elérni a célomat. De ez is része volt az életemnek, hiszen a kudarc lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük, milyen messzire tudunk eljutni” – fogalmazott egy 2019-es interjúban.

NÉVJEGY

REINHOLD MESSNER Született: 1944. október 17., Villnöss (Funes) Állampolgársága: olasz Nemzetisége: osztrák Sportága: hegymászás Tisztsége: Európa Parlament-képviselő (olasz Zöld Párt, 1999–2004)