Memphisre ritkán figyel a világ. Amerika sűrűbben, Martin Luther King (ott lőtték le) és Elvis Presley (élete alkonyán errefelé, Gracelandben pusztította magát) óta kitüntetett figyelem övezi a Tennessee állambeli nagyvárost. Ha Mike Tyson nem lenne, az Államokban ma sem a szombat éjszakai, magyar idő szerint valamikor vasárnap hajnalban vagy reggel felkonferálandó világbajnoki címmeccs miatt szorulna végérvényesen háttérbe a világ feltehetően normálisabbik részét messze jobban érdeklő labdarúgó-világbajnokság.
Mike Tysonnak (képünkön) alighanem a Lennox Lewis elleni csata az utolsó lehetôsége
Mike Tysonnak (képünkön) alighanem a Lennox Lewis elleni csata az utolsó lehetôsége
Mike Tysonnak (képünkön) alighanem a Lennox Lewis elleni csata az utolsó lehetôsége
Mike Tysonnak (képünkön) alighanem a Lennox Lewis elleni csata az utolsó lehetôsége
Csakhogy Tyson lassan olyan, mint Rejtő Senki Alfonza, akit a világ valamennyi országa kitiltott a területéről. Tyson nem bokszolhat sem Nevada államban, sem New Yorkban, Tysonról hallani sem akar a világ azon része, amely számára ma még fontosabb, hogy valaki emberbőrbe bújt állat-e, avagy dollármillókért eladható, ragyogó termék. A világ egyre fogyatkozó része, amely számára az erkölcs momentán valamivel fontosabb, mint a fülharapás, a nemi erőszak vagy akár egy remek balhorog hírértéke. Tyson bokszolni fog, méghozzá Lennox Lewisszal, a kanadaiként 14 éve olimpiai bajnok, profiként brit állampolgár világbajnokkal, aki egy nehezen feledhető botlást (Tyson botlásait persze nehezebben feledi az átlagember), a Haseem Rahmantól Johannesburgban elszenvedett kiütést követően talpra állt, és vasárnap reggelig bizonyosan ő a WBA (Bokszvilágszövetség) és az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség) nehézsúlyú királya.
Hogy ezt követően is az lesz-e, nem tudni. Az év mérkőzésére jósolók túlnyomó része úgy véli, az első néhány menetben dől el, mi lesz a vége. Tyson mészárlásra készül, a nagy nyilvánosság előtt tett kijelentéseit a civilizált világ ma sem könnyen emészti meg, és bár a profiboksz nem lányregény, a minősíthetetlenül állatias, Brooklyn legsötétebb szegletéből származó amerikai valóban minden határon átgázol. Lewis feltétlenül cizelláltabb alkat, még ha ezzel nem is mondtunk sokat. Tysonhoz hasonlóan 36 éves, igaz, a kor a súlycsoportban keveset számít, a nehézsúlyú bunyós olyan, mint a jó bor – a királykategória valódi nagyságai bírják a gyűrődést.
Jócskán százmillió dollár feletti öszszeg mozdult meg a szupercsata kedvéért, és a televíziós közvetítések értékesítésétől függően az előre garantált 17.5-17.5 millió dolláros fejenkénti meccspénz is jelentősen növekedhet. A Lewishoz kötődő HBO és a Tysont futtató Showtime televízió különalkut kötött a remélt, egymilliárdot is meghaladó, a labdarúgó-vb idején végképp elképesztő nézőszám kedvéért. A belépők áráról tényleg kár beszélni, a szorító mellé szóló jegyek forintba átszámolva csaknem hétszázezerbe kerülnek a Pyramid Arenában, összesen majdnem húszezren teszik tiszteletüket a memphisi sportcsarnokban, mérget vehetünk rá, hogy legalább ötven világsztárt hoz közelibe a tévés rendező a meccs előtt és közben, a szünetekben is csak azért nem, mert a mérkőzés reklámértékét még tapasztalt szakemberek is csak suttogva merték szavakba önteni. A tét nem kicsi, és most ne a pénzre, ne is elsősorban a feldobott vb-övekre és főleg ne a címvédő nimbuszára gondoljunk. A tét Mike Tyson jövője. Ha most veszít, alighanem utoljára láttuk, ha nyer, főnixmadárként kel életre, immár sokadszorra, ezúttal a három legfontosabb szervezet közül kettő világbajnokaként. Más kérdés, hogy a sportot önmagáért szerető európai ember mindenekfelett éppen a sportért önmagáért szurkol. Márpedig a fülharapás vagy a bíróverés ebbe még egyszer nem igazán fér bele.
Tv: a Viasat3 vasárnap hajnali 3 órától ad élő egyenes közvetítést a memphisi bokszgáláról
