Farkas éremben reménykedik

Nem is oly rég mosolyogva hátradőlt a magyar bokszrajongó, ha harmat-, netán pehelysúlyban lépett a szorítóba honfitársa olimpián, világ- vagy Európa-bajnokságon. Kovács István 1996-ban a vejlei Eb-n és az atlantai olimpián is porrá zúzta az 54 kilós súlycsoportot, hogy aztán 1997-ben már 57 kilósként vb-arannyal búcsúzzon az amatőröktől. Mellette-mögötte a pehelysúlyú Nagy János sem maradt tétlen: Atlantában éremért bokszolhatott (nem mellesleg egy bizonyos Chacón nevű argentintól kapott ki…), majd négy éve bronzérmet nyert a minszki Eb-n.

A két évvel ezelőtti fantasztikus tamperei Európa-bajnokságon Farkas György mindmáig legnagyobb nemzetközi sikerét érte el, okos, egyszersmind lelkes bunyóval bronzérmes lett 54 kilogrammban úgy, hogy csak Kokó egyik legnagyobb korábbi ellenlábasától, az orosz Raimkul Malahbekovtól szenvedett vereséget. Farkas Permben is ott lesz, mi több, a maga 28 esztendejével a Balatonfüredből ismét a Vasasba, így a klubedzőként ott dolgozó Szántó Imre keze alá kerülő öklöző a legidősebb a kapitány alakulatában – immár pehelysúlyúként.
Az ő helyén két rendkívül tehetséges fiú verekedett az Eb-részvételért, Bedák Zsolt és Oltványi Dávid. Két éve, a budapesti junior-vb-n az előbbi még 51 kilóban vitézkedett, tavaly a felnőtt bajnokság fináléját már ők ketten vívták, azt nagy csatában Oltványi nyerte meg, ám kettejük többi összecsapásán Bedák mutatott jobb formát, így az Uralban is ő képviseli harmatsúlyban Magyarországot.
"Tudom, hogy nagy felelősség Magyarországot képviselni egy Európa-bajnokságon, de minden tudásommal azon leszek, hogy a kadett-világbajnoki ezüstérmes öcsém teljesítményét is elhomályosítsam – mondja csillogó szemmel Bedák Zsolt. – Dáviddal megharcoltam a csapattagságért, igyekszem élni a lehetőséggel, és ha a sorsolásom bejön, a Bedák család Perm után is ünnepelhet.”
Harmatsúlyban az ukrán Danilcsenko, a török Agagüloglu, az orosz Halikov, az Akropolisz-kupán Zsoltot szűken legyőző görög Mikaelian és az azeri Mamedov jelentheti a közvetlen elitet.

"Farkas sem lottón nyerte a permi utazást (persze, kevesen is vásárolnának szelvényt, ha ez lenne a fődíj), megharcolt érte az övétől gyökeresen eltérő stílusú debreceni Kertész Henrikkel. Az utóbbi elképesztően ügyes, elegáns, igazi vívó ökölvívó, ám Farkas kétségtelenül nagyobb átütőerővel bír, hogy a rutinról már ne is essék szó. Más kérdés, hogy a súlycsoportváltást miként vezényli majd le magában, hiszen a pehelysúlyhoz azért már épphogy csak megvan a magassága – ebben a ma már Rácz Félixnél profiskodó Nagy Jánosra emlékeztet.
Dinamikával, gyorsasággal próbálom kompenzálni a magasságbeli hátrányt – magyarázza Farkas –, ugyanakkor frissebbnek, erőteljesebbnek érzem magam most, hogy nem kell fogyasztanom. Nem ismerem igazán az ötvenhét kilós mezőnyt, de bízom a rutinomban, abban, hogy a közeg ugyanakkor egyáltalán nem lesz ismeretlen számomra. Megkaptam a lehetőséget, illene azt kihasználnom.”
A súlycsoportváltások évében Farkas kategóriájában is szinte megjósolhatatlan, kik alkotják a legnagyobb riválisok sorát, ám a román Viorel Simion, az ukrán Jefimovics, a török Yaman vagy az immár ciprusi Bobirnat kemény diónak ígérkezik, az orosz indulóról nem is beszélve.