Az idén már nem vetélytársak

ehéz szívvel jósol a magyar a középsúly végeredményére, hiszen 1996-tól csak a legritkább esetben fordult elő, hogy ne Erdei Zsolttal kezdődjön a 75 kilogrammos súlycsoport esélylatolgatása. Madár azonban immár másfél éve nincs, mi több, már a tavalyi belfasti vb-n sem volt, és a hiánya nem is elsősorban abban mérhető, hogy biztos éremesélyest veszített a magyar amatőrboksz, sokkal inkább a vezér hiányzik azóta a srácok közül.
Sokan éppen a most középsúlyban induló Balzsay Károlyban vélték felfedezni a trónkövetelőt, ám Karesz mind ez ideig nem csupán a csillogó medáliákkal, de a győztes meccsekkel is adós maradt a világversenyeken. Képességei alapján akár meg is nyerhetné a permi Európa-bajnokságot, ám alighanem valami gyökeres, elsősorban pszichés változás kellene ahhoz, hogy a második hét végén is forogjon a neve az Ural-hegység tövében.
Balzsay az orosz Gogoljeven kívül mindenki ellen biztosra mehet, a román Bute vagy az ukrán Maskin már megismerkedett az ökleivel – sokra viheti, ha nem alszik el a ringben, ha elsül végre a jobb keze.
"Most mit mondjak? Annyiszor bíztam már abbam hogy na, talán most, ez és ez a verseny összejön, hogy egyszerűbb nem fogadkozni – mondja már-már védekezően Balzsay. – Mindenesetre egyet szeretnék leszögezni: ha nem nyerek érmet, azt kudarcként fogom megélni. Kirobbanó erőben érzem magam, fitt vagyok és végre egészeséges is, nagyon-nagyon reménykedem, hogy felállhatok az Európa-bajnoki dobogóra.”
Egy éve a szövetség által ajánlott szerződés kapcsán odáig húzódott Balzsay és a MÖSZ vitája, hogy szépen ki is maradt a világbajnoki csapatból, és a helyére állított Szűcs István kellemes benyomást keltett nemzetközi debütálásakor. Szűcs azóta eggyel feljebb ment (egy klubban bokszolnak, nyilván Vasas-érdek is, hogy két fronton álljanak helyt), igaz, félnehézsúlyban nem lett volna egyszerű dolga Hidvégi Györggyel, ám könnyített Szűcs helyzetén, hogy Hidvéginek az idén egy fájdalmas kézsérülés miatt alig volt meccse.
Szűcsnek persze még erősödnie kell a 81 kilóhoz, a technikai repertoárja viszont széles, errefelé kevesen mozognak nála olajozottabban a ringben.
"Megbarátkoztam már a félnehézsúlylyal, és remélem, ebből majd Permben is látszik valami – mondja Szűcs. – Fogyasztanom nem kell, ez nem lehet akadálya a jó szereplésnek, bár a szemem előtt már az athéni olimpia lebeg, az elkövetkező években mindent annak rendelek alá.”
Szűcs jó, ha figyel, amikor a román Rasco, az azeri Iszmailov, a francia Dovi és főleg ha az oroszok erős embere, feltehetően a világbajnok Makarenko feltűnik a színen. Félnie azonban felesleges, tud ő annyit a boksz tudományából, hogy megizzassza őket.