Profi lett a fenegyerek

Az elmúlt hét végén be is mutatkozott egy "csupa izom szlovák bunyós ellen” (idézet menedzsere, Schwarcz László meccs előtti, kedvcsinálónak szánt leveléből) – a debütáló hivatásosok jó szokása szerint győzelemmel.– Volt vagy tíz kiló előnyöm, és az első menetben technikai K. O.-val nyertem is – mondja jókedvűen Kiss Zoltán.– Hol tart éppen a súlya?– Remekül érzem magam a bőrömben, százhárom kiló vagyok úgy, hogy voltam bizony száztíz is. Izmos fiú lettem, na, nem vagyok már dagadt pacal.– Ahhoz képest, hogy amatőrként nehézsúlyban, azaz kilencvenegy kilóban volt válogatott.– Azért az már nem tegnap volt, a végét már szupernehézben bokszoltam le. Nincs mit szégyellnem, jártam két vébén, egy Európa-bajnokságon, voltam világranglista-negyedik, és nyertem velencei tornát is. Na meg azt hiszem, színfolt voltam, és reményeim szerint az leszek a profik között is.– Apropó, miért is lett vége?– Márciusban kiküldtek egy Ustí nad Labem-i tornára, egyedüli magyarként, olyan mezőnybe, hogy a kubaiakat is az első fordulóban agyonverték. Na, ebből köszöntem szépen, nem kértem, pedig bajnoki címvédő voltam, de mégsem én voltam válogatott, hanem Kurtucz Csaba. És akkor beszéltem Kertész Gyulával, a mai edzőmmel, no meg Schwarcz László menedzserrel, és belevágtam a hivatásos életbe.– Túl sok ideje azért nincs, hiszen harmincéves.– Szerintem van jó öt évem. Ebből az első másfél-kettőben beletanulok, aztán jónak érzem magam egy Európa-bajnoki címmeccsre. Amatőrként is meccsember voltam, itt is az leszek.– Magyarul: utál edzeni.– Ha nem is utálok, de élesben mindig többre vagyok képes, mint tét nélkül.– Hallom, Balatonfüredről Budapestre költözött.– Újpesten lakom, elváltam a volt edzőmtől, Balogh Józseftől, ugyanakkor a füredi támogatóimat megtartottam. Nem kell engem félteni!