Pihenő a nagy menetelésben

A WBA (Bokszvilágszövetség) és a WBO (Bokszvilágszervezet) kiskönnyűsúlyú interkontinentális bajnoka a brazil Jairo Moura Dos Santosszal (16–3, 11) vív nyolcmenetes felhozó ütközetet, és ha nyer, minimum megerősíti a WBO- és WBA-rangsorban elfoglalt negyedik helyét.
– Nem szokatlan, hogy címmérkőzés és tizenkét menet helyett ezúttal "csak" felhozó meccsre és nyolc menetre kellett készülnie?
– Azért ilyen jellegű találkozókra is szükség van, szerintem még jót is tesz, pihentet – válaszolta érdeklődésünkre Nagy János. – A legjobb, hogy amikor vége a nyolcadik menetnek, nem arra kell gondolnom, hogy még négy van hátra, hanem arra, hogy itt a vége. Néha az a négy nagyon hosszú tud lenni…
– Azért később inkább a tizenkettő lesz a cél, ha jól sejtem.
– Persze, címmeccseket akarok vívni, de néha szükség van erre is. Ez olyan, mint az edzések: ha keményen tréningezik valaki, néha törvényszerűen be kell iktatni visszafogottabb gyakorlatokat is. De az is benne van a pakliban, hogy nyolc menet többet vesz ki belőlem, mint tizenkettő.
– Ahhoz képest, hogy pihentetőnek szánta, elég jól belehúzott az ellenfélválasztáskor.
– Santosról keveset tudok, de a mérlege önmagáért beszél. Minden mutatója olyan, mint az enyém, leszámítva, hogy neki azért három veresége is van. Egy pillanatra találkoztam csak vele, Csaba bácsi (Klein Csaba, Nagy edzője – a szerk.) azért egy edzésen is megnézte, abból már ki tudunk indulni. Jobbkezes, jó felütései vannak, folyamatosan támad, inkább verekedő, mintsem vívó stílusú bokszoló.

– Ebből még közönségmeccs is kerekedhet, hiszen ön sem megy a szomszédba egy kis verekedésért.
– Még ez is megeshet. De a legfontosabb a győzelem. A Főnix-csarnokról egyébként sincsenek rossz emlékeim, kétezer-kettőben, Madár első címmeccsén már bunyóztam itt, akkor az első menetben kiütöttem egy francia srácot. Most valami hasonlóval fölöttébb elégedett lennék.