Az idegnyugtató athéni kvóta

– Most már megnyugodtam – mondja valóban kiegyensúlyozott, vidám hangon Balzsay –, de az elmúlt másfél hónapban rettenetesen feszült voltam, ég és föld a különbség a mostani lelkiállapotom és az eddigi között.
– Ha azt vesszük, Erdei Zsolt is hasonló cipőben járt Sydney előtt.
– Tudom, hogy ő is az utolsó versenyen vitte döntésre a dolgot, de akkoriban nem láttam őt különösebben idegesnek. Igaz, nekem négy éve hamarabb összejött a kvóta.
– Szántó Imre kapitány szerint a feszültséget a mindenről döntő meccsen a ringbe is magával vitte.
– A szorítóban már nem volt gond, de tény, a bolgár Uszagin ellen kapkodtam egy kicsit, nagy volt a tét. Ettől függetlenül bár valamennyi mérkőzésemet tulajdonképpen simán nyertem, alaposan meg kellett dolgoznom Athénért.
– Ezúttal az édesapja nélkül, aki nem lehetett ott a szorítósarokban.
– Nyilván örültem volna, ha velem van, de elfogadtam, hogy nem utazhat. Odahaza, Nagytarcsán viszont az egész család együtt várta a híreket. Volt öröm, gondolhatja…

– Eszébe jutott, hogy mi lesz, ha nem sikerül?
– Egy villámgondolat erejéig igen, de aztán elhessegettem, mert úgy nem lehet egy versenyre készülni, hogy úristen, mi lesz, ha balul sülnek el a dolgok.
– Mostantól viszont lassan már az olimpiára kell készülnie.
– Kicsit pihengetek, de az edzésekkel nem állok le, Sydney előtt jobban leeresztettem, ezt a hibát most nem akarom elkövetni. Úgy tudom, az előolimpián és egy madridi EU-s bajnokságon bokszolni is fogok, de egyelőre még minden képlékeny.
– A hamburgi profiistállóhoz, az Universumhoz kötődő szerződését érintette volna, ha most elbukik?
– Nem, de azért más arccal megyek majd a hivatásosok közé, ha ezt az olimpia után tehetem meg. Aztán hogy Athénban mire leszek képes, azt most még nem akarom feszegetni, majd ha már ott leszek, úgyis kiderül. ---- C ---- M