Rakjunk egy kis rendet a magyar profiboksz dzsungelében

Tehát: ma Magyarországon kevés kivételtől eltekintve az megy el profinak, aki amatőrként nem fér be a válogatottba. Valódi sportértéket (nem nézettséget, azt azzal is lehet növelni, ha valaki a kamerák kereszttűzében jelenti be a válást a feleségének) kevesen képviselnek közülük.Még a volt Eb-bronzérmes, ma WBO- és WBA-interkontinentális bajnok Nagy "Csonttörő" János is azért választotta a másik műfajt, mert Káté Gyula mögött nem volt esélye a válogatottba kerülni; Nagy "Hajdúhadházi Bombázó" József alól kirántották a megszűnt 71 kilós súlycsoportot; Isaszegi Róbert a kora miatt eleve már csak profi lehetne (34 év az amatőrök felső korhatára), Matolcsi, a csodálatos módon ma estére a semmiből felfedezett, még véletlenül sem az élvonalat jelentő Koczák és a többiek pedig szóba sem jönnének kategóriájuk legjobbjai mögött.Kótai "Tornádó" Mihály persze egy lépcsőfokkal felettük áll, de ő is azért nézett más pénzkereseti forrás után, mert nem sikerült kijutnia a sydneyi olimpiára, no meg az athéni résztvevő Balog Vilmossal ő sem menne sokra az amatőrök között.Az RTL Klubot és a TV2-t közben az egymással vívott, mindennél érdekesebbnek és fontosabbnak hirdetett háborúban ez különösebben nem érdekli, ha a néző néz, remek, az ország lakosságának egy jelentős részét pedig hat és fél év, az 1997 végi indulás óta már sikerült arra a szintre igényteleníteni, hogy boldogan fizet a semmiért is.Ma kis túlzással ott tartunk, hogy egy ügyes menedzser beballag az utcáról a tv-székházba, és a valódi sportértékhez nyilvánvalóan hozzá sem szagoló illetékeseknek bárkit elad Lennox Lewisként. Vagy Kokóként, csak hogy ne menjünk messzebbre.A mind amatőrként, mind profiként nagyot alkotó Madár persze más kategória, mint ahogyan Kovács István is az volt.Ami nem azt jelenti, hogy Erdei Zsolt sikereinek jobban kellene örülni, mint a fent említett urakéinak, csak nem árt tudni, mit látunk, ha a képernyő elé telepedünk. Ezért is szurkoljunk neki egy picivel jobban.