Ébredés az őszi álomból

A bírók szellemi állapotán viccelődni olcsó, igaz, állandó poénjuk a sportágban dolgozóknak, ezúttal azonban a mindenkori vendégcsapatoknak dukáló piros mezben, ám a kék sarokban bokszoló magyarokat több diplomával is össze lehetett keverni a piros sarokból kék mezben a ringbe érkező vendéglátókkal.
No, így is pontoztak. Az persze más kérdés, hogy ettől még nem kellett volna nyakra-főre figyelmeztetgetni a fellépő magyarokat, Szellő Imre negyedik menete pedig pont azzal a fél perccel tartott tovább, amennyi a rivális kiegyenlítéséhez kellett.

Így aztán kezeljük a régi lengyel nagyságok megünneplésére szánt válogatott meccset a maga értékén, söpörjünk kicsit a saját házunk táján, mert ha az eredményekből nem is, a produkciókból sokkal inkább érdemes következtetéseket levonni.
Szembetűnő volt, hogy mennyire nem bírták a mieink a meccsek végét, ami nyilvánvalóan az athéni olimpiát követő, tán a kelleténél hosszabb edzésszünet folyamodványa. Még a kondicionálisan abszolút világszintű Káté is a fülén vette a finisben a levegőt, a kis Bedákban sem volt sok szufla a végén, és a többiek sem erejük teljében távoztak a szorítóból.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy lassan ideje belehúzni, mert november végén két részre szakad a keret, egyfelől a marokkói Király-kupára utaznak a fiúk, másrészt pedig az antalyai főiskolás vébén húz kesztyűt hat bunyósunk. És - ellentétben az ötvenes évek hasonló megmozdulásaival - most valóban a felsőoktatásban érdekelt öklözők tehetnek arról látványosan, hogy a sportág évtizedekkel ezelőtti, lesújtó megítélésével végleg leszámolhassunk.
Aztán december első hetében Kiskunmajsára zarándokol a magyar amatőrboksz, ott rendezik ugyanis az idei országos bajnokságot. Igaz, ez ügyben felesleges az aggodalom, a mindenkori ob-kra kis túlzással a fekvőbetegek is varázslatos ütemben szoktak felgyógyulni, a klubok számára ez az esztendő fő versenye.
Avagy december elejére garantálni lehet az ébredést a Bielsko-Bialában tapasztalt őszi álomból.