Filkor Attila: „Számomra az a legfontosabb, hogy játsszak”

– A tavasszal sikerült megismertetnie a magyar futballkedvelőkkel Grosseto nevét, ám épp amikor már mindenki megtanulta volna, hogy a toszkán várost két s-sel, viszont egy t-vel írják, újabb kihívás elé állította őket: egy évre kölcsönbe a Sassuolóba igazolt.
– Korábban én sem tudtam sokat a másodosztály újonc csapatáról, a felkínált ajánlatok közül azonban e klubé tűnt a legmegfelelőbbnek. Mivel a Grossetónál lejárt a kölcsönszerződésem, a szezon végén visszatértem az Interhez, és miután megvizsgáltuk a lehetőségeket, menedzseremmel és a milánói klubbal egyeztetve a biztos anyagi háttérrel és jelentős tervekkel készülő együttesre esett a választás.

– Magától ment, vagy küldték?
– Ha arra gondol, hogy az átigazolásba mekkora beleszólása volt az Internek, akkor azt kell mondjam, jelentős. Szándékaik ugyanakkor megegyeztek az enyéimmel, mindkét fél abban volt érdekelt, hogy olyan gárdába kerüljek, amelyben elegendő játéklehetőséget kapok. Hívtak Serie A-s csapathoz is – nevet nem szeretnék mondani –, de az érdeklődést éppen azért utasítottam vissza, mert ott valószínűleg alig jutottam volna szóhoz. A jövőmet illető döntésnél egyébként körülbelül fele-fele arányban érvényesült az Inter akarata és az én elképzelésem.

– Tehát Sassuolóban biztos kezdő lesz...
– Ilyet nem lehet kijelenteni, főleg úgy, hogy a hivatalos bemutatón kívül eddig csak egy tesztjellegű foglalkozáson vettem részt a csapattal. Ám nem tagadom, szeretnék minél több meccsen szerepelni: ha a szezonban huszonöt-harminc találkozón pályára lépek, már csak rajtam múlik, sikerül-e felhívnom magamra nevesebb klub figyelmét.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK.