A Genoa–Milan találkozón már a kezdésnél forró volt a hangulat, amely a pályán lévőket sem hagyhatta hidegen. Ezt mi sem bizonyította jobban, minthogy Gennaro Gattuso az 5. percben úgy csúszott oda ellenfelének, hogy a vitába bocsátkozó feleket önjelölt békítő ügyvédként Mark van Bommel választotta szét.

A mérkőzés első lehetősége a hazaiak előtt adódott ugyan, de kevéssel később Zlatan Ibrahimovic, majd Robinho is veszélyeztetett. A svéd center lövését a túlerő blokkolta, a brazil szélső a Patóval való kényszerítő után kapu mellé-fölé lőtt. Lendületbe jött és abban is maradt a vendégcsapat, ennek eredménye a 29. percben a vezető találat megszerzése lett. Ibrahimovic előtt két hazai bekk állta el az utat, a svéd azonban kötényben tette a labdát a középen érkező Pato elé, aki megköszönte az önzetlen kiszolgálást, és gólt lőtt (0–1).

A gól érezhetően megfogta a Genoát, egyértelműen a milánóiak irányították a játékot. A szünetre azonban döntetlennel vonultak a felek, bár ez nem igazán a házigazdák érdeme volt. A 45+1. percben egy becsúszó szerelés után a labda milánói sípcsontvédőről pattant a leshatáron ólálkodó Antonio Floro Floreshez, az Udinesetől télen szerződtetett támadó maga elé engedte a labdát, majd tizenkét méterről, ajtó-ablak helyzetben kilőtte a kapu jobb oldalát (1–1).

A második felvonás teljesen nyílt volt, a csapatok teljesen egyenrangú felekként küzdöttek a pályán. Nagy volt az iram, helyzeteket láthattunk mindkét kapu előtt, talán némi mezőnyfölényt a Genoának sikerült kiharcolnia. A 62. percben aztán a kicsit halvány, utolsó pillanatokban rendre rosszul döntő Robinho helyett pályára lépett Antonio Cassano.

A folytatásban a Milan játékban előrébb tudott lépni, veszélyességben azonban nem. A Genoa nem tudta sokáig megtartani a labdát, de lendületes támadásaiban mindig ott volt a veszély lehetősége. Pato eltűnt a mezőnyben, Ibrahimovic kevés használható labdát kapott, ez aztán el is vette a kedvét. Ez pedig egyben azt is jelentette, hogy az eredmény a lefújásig nem változott, és bizony igazságosnak is mondható.

A Brescia–Bari, magyar szempontból különösen is érdekes összecsapáson a házigazdáknál Vass Ádám a cserepadon kezdett, míg a vendégeknél Rudolf Gergely a kezdőben kapott lehetőséget. A házigazdák a 17. percben büntetőből szereztek vezetést, majd a hajrában biztosították be győzelmüket. Vasst végül nem cserélték be, Rudolfot pedig nem cserélték le.

Jól tartotta magát a Chievo a Lazio vendégeként, a bajnokság egyik meglepetéscsapatának számító római együttes az első felvonás végén csak egy „időn túli" szabadrúgásból jutott vezetéshez: a brazil Hernanes 21 méterről durván kilőtte a bal felsőt. A szlovén Bosztjan Cesar azonban a második félidőben egyenlített, így a középcsapat meglepetésre pontot szerzett.

Edinson Cavani (Napoli) kispályákat idéző akció végén talált a Cesena hálójába a 13. percben – egy jobb oldalról érkező lapos passzt három lépésről ballal belsőzött a vendégkapus mellett a hálóba –, ez gyakorlatilag három pontot ért övéinek, de azért az utolsó pillanatokban az épphogy pályára lépő argentin José Ernesto Sosa is betalált, kétgólossá téve a különbséget.

Amauri lőtte a Parma első találatát, a Juventus kölcsönbe adott, honosított brazil támadója pazar góllal jelentkezett a 15. percben: egy jobb oldali, felpörgő ívelést ollózott a kapunak háttal állva, tizenegy méterről a jobb felső sarokba. A Fiorentina a fordulás után tizenegyesből egyenlített, így aztán maradt is a döntetlen.

A Lecce–Palermo találkozón a házigazdák kétszer vezettek, a vendégek kétszer egyenlítettek, majd utóbbiak két csereember közreműködésével kétgólos előnyre tettek szert. Az uruguayi Ábel Hernándeznek tizenöt, a szlovén Joszip Ilicicnek hét perc kellett a gólhoz. Különösen előbbi belépője volt meggyőző, hiszen találata előtt már kiosztott egy gólpasszt is. A vendégek öt perc alatt szerzett három találata el is döntötte a mérkőzést.