Arannyal feledtette az előző évi botlásokat az Internazionale

Nem indult jól – 2025 nyarának végén, még az olasz bajnokság harmadik fordulója után a milánói Inter két vereséggel a tabella 11. helyén állt. Az előzmények ismeretében ezen talán nem is lehetett annyira meglepődni: a fekete-kékek kimerítő tavasz végén egy ponttal lemaradtak a bajnoki címről, a Bajnokok Ligája döntőjét pedig öt góllal elvesztették, ami történelmi kudarcnak számított. A Real Madrid 1960-ban az Eintracht Frankfurtot 7:3-ra, a Bayern München 1974-ben az Atlético Madridot, a Milan 1989-ben a Steauát, 1994-ben a Barcelonát 4–0-ra verte meg, de ötgólos különbség még sosem volt a csapatok között a fináléban. Az olasz drukkerek egy részét vigasztalta, hogy a döntőig vezető úton a Bayern Münchent és a Barcelonát is kiejtette a csapatuk, de a tavasz végére teljesen kipukkadt: a friss és fiatalabb PSG szétfutotta, agyonverte az Intert. A bajnokság utolsó szakaszában pedig tíz pontot veszített el: 0–1 Bolognában,  2–2 Parmában, és egy döntetlen jött össze a rómaiak ellen a San Siróban: az AS Roma ellen 0–1, a Lazio ellen 2–2 – ha csak nyolc pontot veszített volna el az Inter, megvédi bajnoki címét, így azonban a Napoli egy ponttal megelőzte. 

Két éve, 2024 tavaszán 19 pont előnnyel lett olasz bajnok a csapat, akkor már áprilisban megszerezte az aranyérmet, és idén tavasszal is többször tíz pontnál is nagyobb előnnyel vezetett – ez akkor is egyértelmű fölény, ha a kettő között egyetlen ponttal lemaradt az aranyéremről.

Pedig nem indult jól: a PSG elleni 0–5 előtti napokban kiderült, hogy a játékosként és edzőként is a Lazióban ismert és sikeres Simone Inzaghi, akivel egyszer bajnok, kétszer Olasz Kupa-győztes, háromszor Szuperkupa-győztes volt az Inter, 2023-ban és 2025-ben pedig a Bajnokok Ligája döntőjéig vitte el csapatát, elköszön Milánótól, és a szaúdi Al-Hilal irányítását veszi át. Sokak szerint a távozása jelentősen hozzájárult a csapat összecsuklásához az előző idény utolsó, legfontosabb pillanataiban, amiben nyilván szerepet játszott, hogy a riválisoknak sokkal kevesebb tétmeccset kellett vívniuk. A másik probléma egyértelműen az volt: a Lautaro Martínez, Marcus Thuram ékpárt képtelenek voltak helyettesíteni: az osztrák Marko Arnautovic négy, az iráni Mehdi Taremi egyetlen gólt tudott összehozni (azt is tizenegyesből), elöl egyértelműen meg kellett erősíteni a keretet. Ez sikerült: miközben Lautaro Martínez 20, Marcus Thuram ­18 gólt szerzett, a helyettesek idén már kitettek magukért. A Simone Inzaghi helyére kinevezett Cristian Chivu Parmából az elefántcsontparti válogatott Ange-Yoan Bonnyt hozta magával, aki hét gólt szerzett, rajta is túltett a saját nevelésű, 20 éves Francesco Pio Esposito, aki kilenc gólig jutott – betalált többek között a Juventus kapujába is.

Noha a nyitányon az agresszív letámadással, könyörtelen befejezésekkel 5–0-ra verte meg a Torinót (számmisztika: az előző idény vége 0–5, az új kezdete 5–0), ám a következő körben az Udinese 2–1-re győzni tudott a San Siróban (hogy aztán a Milant is megverje ott 3–0-ra néhány hete), majd jött a Juventus elleni idegenbeli rangadó, amelyet 4–3-ra elbukott a csapat. Ám senki sem kezdett kapkodni, a vezetőség nyugodt maradt, és a következő négy bajnokin 12 pont jött össze, az AS Roma ellen idegenben Bonny góljával lett 1–0. A Napoli és a Milan elleni vereség után az volt a téma, az edzőként tapasztalatlan Cristian Chivu számára „túl nagy a kabát”, de aki nézte a meccseket, mást érezhetett. A Fiorentina ellen jó egy órán át nyomott az Inter, mire Hakan Calhanoglu lövése megtörte az ellenfelet, majd Veronában egy 93. percben esett elképesztő öngól hozta meg a győzelmet: a kamerák rögzítették, ahogy a játékosok eksztázisban ugrálnak az edző nyakába – ezt nem lehet előírni, a felhőtlen és közös öröm belülről fakadt, és az ősz közepén világossá vált: a játékosok elfogadták és nagyon kedvelik a nyáron érkezett új edzőt.

Azok a bizonyos rangadók: az Inter szurkolói fájdalmasan élték meg, hogy az ősi rivális városi szomszéd, az AC Milan ellen mindkét bajnokiját elveszítette a csapat, novemberben és márciusban is 1–0-ra a piros-feketék győztek, de e két kudarc között a 15 bajnokin szerzett 43 ponttal voltaképpen behozhatatlan előnyre tett szert. December 14-én 2–1-re nyert a Genoa otthonában, és bár erre a sikerre talán kevesen emlékeznek, az aranyérem felé vezető úton fontos pillanat volt: ekkor a tabella élére ugrott az Inter, és már képtelenség volt „levakarni” onnan.

Márciusban a Fiorentina és az Atalanta elleni 1–1 után hullámvölgyről cikkezett az olasz sajtó, de az AS Roma elleni 5–2, majd a Como elleni, idegenbeli 4–3 (0–2-ről fordítva) végképp elvette az üldözők kedvét. A BL ebben az évben nem sikerült, a norvég Bodö simán kiejtette az Intert, de a fekete-kékek újabb ünnepre készülnek: május 13-án a római Olimpiai Stadionban a hazai pálya előnyét élvező Lazio ellen az Olasz Kupa döntőjében duplázhatnak.

Nem indult jól – de gyönyörűen ért véget a bajnokság az Inter drukkereinek, és még nincs vége az idénynek… 

Kitüntetést kaphat Romániában az Intert megújító Cristian Chivu

Fehér holló a legerősebb bajnokságok elitjében a román edző, Cristian Chivu bajnoki címe az Interrel ezért is tűnik szabályt erősítő kivételnek. A 45 éves szakembert 1999 óta csak válogatottkarrierje kötötte szülőhazájához, 2018-ban induló edzői pályafutása kizárólag Olaszországhoz, sőt tavalyi parmai kitérőjét leszámítva az Interhez kötődik. Miközben kortársa, Adrian Mutu visszavonulása után szinte azonnal kispadot kapott odahaza, ő végigjárta a milánói utánpótlás ranglétráját, és sorra elutasította a román klubok, mi több, korábbi sajtóhírek szerint a szövetség ajánlatait is. A román sajtó most Chivu ünneplésétől hangos, gyakorlatilag a futballélet összes szereplője igyekszik megosztani róla véleményét. Visszatérő téma az összehasonlítása José Mourinhóval (a portugál sztáredző óta ugyanis éppen egykori milánói tanítványa az első külföldi tréner, aki megnyerte a Serie A-t), valamint a szerződéshosszabbítás utáni kiemelkedő fizetése (3.5 millió/év), s még Nicusor Dan államfőt is megkérdezték, hogy kitünteti-e a friss bajnokot. „Példakép a sportemberek és a fiatalok számára is, gondoltunk a kitüntetésére” – idézi az elnököt a Prosport. Egyesek már az egy hónapja elhunyt Mircea Lucescuhoz hasonlítják Chivut, aki az edzőlegenda óta az első román szakember az olasz élvonalban. „Valódi tapasztalat nélkül vette át a tavaly bajnokságot, kupát és BL-döntőt is elveszítő csapatot. Van benne valami különleges, azt hiszem, ő lesz a román futball legnagyobb edzője, túlszárnyalja Mircea Lucescut. Még José Mourinhót is” – nyilatkozta a Gazeta Sporturilornak Ioan Andone, aki a Dinamóval és a CFR-vel is nyert román bajnokságot. Chivu elkötelezettségét a tanulás iránt méltatta Marilen Pirtea, a temesvári Nyugati Egyetem rektora, ahol az Inter hadvezére 2012-ben végzett testnevelés és sport szakon: „Sokat jelentett neki, hogy tanár legyen, ne csupán néhány osztályt kijáró futballista.” B. O. M.

Tehetséges olasz edzővel ért csúcsra a Porto

Hiába veretlen az egész bajnoki idényben a Benfica, a portugál élvonalat a Porto nyerte meg.

A portugál sajtó szerint szimbolikus góllal nyerte meg története 31. portugál bajnoki címét az FC Porto: az Alverca elleni találkozó 40. percében egy begyakorolt szögletvariáció végén, Gabri Veiga beadása után Jan Bednarek emelkedett a legmagasabbra, és a kapu hosszú sarkába csúsztatta a labdát. A győzelem révén két fordulóval a vége előtt kilenc pontra nőtt a Porto előnye a tabellán a Famalicao otthonában csak 2–2-t játszó Benfica előtt. A kommentárok kiemelik: nem „véletlen” pontrúgás volt az Alverca elleni gól, hanem annak a folyamatosan csiszolt pontrúgás-stratégiának a megtestesülése, amely a Porto idényének egyik ­védjegyévé vált. Ha úgy tetszik: ami az Arsenalt a Premier League bajnokává teheti, az portugál bajnokká tette a Portót. Jól kirajzolódó nemzetközi trend ez.

Az idény elejétől fogva az volt a benyomás, hogy Francesco Farioli együttese kevés megingást enged meg magának, és ha támadásban olykor hiányzott is a ragyogás, a csapat védekezése példásan működött. A portugál elemzések rendre úgy fogalmaznak, hogy a Porto „kellemetlen csapat”: ellenfeleknek azért, mert nehéz ellene a ritmust megtalálni, szurkolóknak pedig azért, mert a mérkőzéseiből sokszor hiányzott az a fajta felszabadult játék, amely a korábbi, romantikusabb érákat jellemezte – ugyanakkor az eredmények fényében senki sem vitatja, hogy ez a módszer működik.

Ezen talán nem lehet csodálkozni, tudván, hogy olasz vezetőedző irányítja a „sárkányokat”. Nagy sztori Francesco Fariolié. Egy éve ilyenkor még könnyekben tört ki az Ajax vezetőedzőjeként, amikor az utolsó fordulóban kicsúszott csapata kezéből a bajnoki ­aranyérem, pedig az Eredivisie hajráját nagy előnnyel várták az amszterdamiak. Átvette a Portót – és első nekifutásra bajnok lett a kék-fehérekkel. A klubtörténet második legfiatalabb vezetőedzőjeként, mindössze 37 évesen. Nála csak André Villas-Boas volt fiatalabb, amikor bajnok lett a csapattal. Az ünneplés közben az olasz szakember nem feledkezett meg Jorge Costáról, a Porto korábbi klasszis, BL-győztes védőjéről, aki a klub futballigazgatójaként idény közben, tavaly augusztusban váratlanul elhunyt: „Jorge Costa erőt adott nekünk az egész idényben. Biztos vagyok benne, hogy voltak olyan helyzetek, amikor ő mentett meg minket a kapott góltól. Halála előtt az egyik utolsó mondata az volt, örömmel látja, hogy igazi csapattá váltunk. Mindent megtettünk azért, hogy büszke lehessen ránk odafentről.” 

Az angol sajtó szerint a Chelsea nagyon szeretné, ha Farioli lenne a csapat vezetőedzője a következő idényben – korábban José Mourinho és André Villas-Boas is ezt az utat járta be –, ám ő állítólag nemet mondott a hívásra, és a Portóval szeretne sikereket elérni a következő évadban is. 

Ha már Mourinho: ő most a Benfica trénere, és a „sasok” a másik fővárosi csapattal, a Sportinggal futnak versenyt az ezüstéremért, mindkét együttes 76 pontos. Ugyanakkor Mourinho együttese az egyetlen, amely nem veszített még bajnokit az egész idényben: 32 meccsen 22 győzelem és 10 döntetlen a mérlege. Tehát könnyen elképzelhető, hogy veretlenül zárja a ligát, mégsem lehet bajnok.

B. Z.

Szlovákiában a Slovan írt történelmet, Svájcban az FC Thun

Szurkolók ezrei lepték el a pozsonyi futballpályát szombaton a DAC 1–0-s legyőzését követően: két fordulóval a zárás előtt a címét megvédve egymás után nyolcadszor lett bajnok a szlovák élvonalban a Slovan. Példátlan sorozat ez az országban, ilyen hosszú ideig egyetlen csapat sem uralta a ligát az önálló Szlovákia, illetve előzőleg Csehszlovákia történetében sem. Európában csak a szerb Crvena zvezda büszkélkedhet jelenleg hosszabb sorozattal, amely egyvégtében kilencszer lett aranyérmes. (A bolgár Ludogorec 14-es sorozata éppen ebben az idényben ér véget.)  „Teljesítettük, amit elvártak tőlünk, bebizonyítottuk, hogy mi vagyunk a legjobbak a Niké Ligában. Hogy mit hoz a jövő, meglátjuk” – nyilatkozta sajtótájékoztatóján Vladimír Weiss, a Slovan vezetőedzője. Noha még egy évig érvényes a szerződése a klubbal, meglehet, távozik posztjáról, a szurkolók nem kedvelik, többször is összetűzésbe került velük. Nem mellesleg ő az egyik jelölt a szlovák válogatott megüresedett kispadjára. A Slovan címvédéséhez jelentősen hozzájárult a rangadókon nyújtott jó teljesítménye. Legnagyobb riválisát, a DAC-ot négyből négyszer úgy győzte le, hogy tíz gólt szerzett és csak kettőt kapott – februárban és áprilisban egyaránt 3–0-ra nyert Dunaszerdahelyen, megtörve ezzel ellenfelét. „A tabella hosszú versenyfutás eredményét tükrözi, sohasem hazudik. Mind a négy mérkőzésünket elveszítettük a Slovannal szemben, ezen nincs mit magyarázni. Javulnunk kell” – mondta lapunknak Branislav Fodrek, a DAC vezetőedzője. A hétvégén Svájcban szintén bajnokot avattak – és történelmi pillanat volt ez is! Az 1898-ban alapított FC Thun fennállása első élvonalbeli aranyérmének örülhet, ráadásul újoncként utasította maga mögé a mezőnyt. Furcsa módon ért révbe az együttes: az utóbbi öt bajnoki meccséből négyet is elveszített, szombaton az FC Baseltől is kikapott, de mivel másnap a második helyezett St. Gallen alulmaradt a Sionnal szemben, három fordulóval a zárás előtt behozhatatlan előnyre tett szert a tabella élén. A Thun a nyáron – akárcsak a Slovan – a selejtezőben kezdi Bajnokok Ligája-szereplését, ami egyébként nem az első lesz neki: a klub 2005-ben a BL-csoportkörben szerepelt, 2013-ban pedig az Európa-ligában jutott főtáblára. D. T., K. J.