Maldini: Guardiola még a lehetséges kezdőfelállásokat is elkezdte leírni egy papírra

„Giovanni Malago (az Olasz Labdarúgó-szövetség jelenlegi elnöke – a szerk.) húsvétkor hívott fel azzal, hogy jó esély van rá, hogy ő lesz az olasz szövetség elnöke, és hogy szeretné, ha mellette dolgoznék. Felajánlottam a szolgálataimat. A futballban számomra csak két dolog létezik, a Milan és a nemzeti csapat. Aztán egy jó darabig nem hallottam felőle, majd egy nappal az elnökválasztás előtt felhívott, hogy jó eséllyel megválasztják elnöknek, és hogy én dolgozzak mellette. Mondtam neki, beszéljünk.”
Malago lett az elnök. Maldinit technikai igazgatóvá nevezték ki, olyan posztra, amely korábban nem létezett az olasz válogatottnál, a szövetségi kapitány egyenesen az elnöknek jelentett. A munka elkezdődött, ám anélkül, hogy megállapodtak volna a szövetségi kapitány személyében.
„Valójában az első dolog, amit megkérdeztem, az volt, hogy ki választja meg az edzőt a válogatott mellé. Malago azt válaszolta, hogy én, ő meg jóváhagyja. Ez volt a megállapodás. Aztán az események más irányt vettek.”
Maldini fiatal edzőt szeretett volna a nemzeti csapat élére, olyat, aki nem a taktikai, hanem a technikai fejlődést segíti elő, és a támadójáték mellett teszi le a voksát.
„Andrea Pirlo mellett szóba került Daniele De Rossi és Fabio Grosso. Három világbajnok. Azonban az elnök elmondta, hogy a megállapodás – amely a megválasztásához vezetett, és amit a Lazio kivételével minden klub támogatott – szerint nem nyúlhatunk a Serie A-s edzőkhöz. Így De Rossi és Grosso kiesett, és Pirlóval mentünk tovább. Beszéltünk minden idők legjobb olasz edzőjével, Carlo Ancelottival is – ezt illett megtenni. Azonban Ancelotti elmondta, hogy a brazil szövetség megerősítette, teljes mértékben bíznak benne. Így sok szerencsét kívánva elköszönt.”
A jelöltek között volt Pep Guardiola is.
„Ő olyan edző, aki a legjobban megtestesíti a technikás támadójátékot. Néhány baráton keresztül eljutott hozzánk, hogy érdeklődik a válogatott iránt. Meglátogattuk Barcelonában, együtt ebédeltünk, és egész nap beszéltünk. Nagyon is látott benne fantáziát, és közel kerültünk a megállapodáshoz. Még a lehetséges kezdőfelállásokat is elkezdte leírni egy papírra. Végül fáradtságra hivatkozva visszautasította az ajánlatot. Tíz kemény éve volt a Premier League-ben, és megműtötték a hátát. Pihenni akart.”
„Komoly döntést hoztunk, tanulmányoztuk a korosztályos válogatottakat az U17-től, és végül Andrea mellett döntöttünk. Malago végig tisztában volt mindennel, folyamatosan informáltuk őt.”
Azonban Pirlónak nem voltak olyan jó eredményei edzőként, ráadásul hírbe hozták egy orosz sportfogadási céggel is.
„Utóbbiról nem tudtunk, de a közvélemény előtt nem maradhatott titokban. Volt is hatása, ugyanakkor ez a kapcsolat jogi értelemben nem volt akadály a kinevezése előtt. Majd Malago hívott engem és Leonardót (aki tanácsadói szerepkörben dolgozott az olasz szövetségnél – a szerk.), és elmondta, nem hiszi, hogy Pirlót alkalmazhatjuk. Hozzátette, változnak a szerepkörök, monstantól ő választja meg a szövetségi kapitányt és én támogatom.”
Maldini ezt nagy csalódásként élte meg.
„Ha van egy munkám és hozzá felelősségem, akkor szándékomban áll elvégezni a feladatomat. Huszonnégy órával később beadtuk a felmondásunkat egy olyan együttműködésről, amely még el sem kezdődött. A bizalom, ami egy ilyen hatalmas ugyanakkor élvezetes munkához kell, már nem volt meg.”
A technikai igazgatói posztról Maldini alig két héttel kinevezése után lemondott, az olasz labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi feladatkörére pedig végül Roberto Mancinit nevezték ki július 28-án.












