Jól fizető játszótér – Szabó Gábor jegyzete
Emlékszem arra a ferihegyi epizódra 1997 októberében, amikor az egy évvel korábban a CEV-kupa négyes döntőjébe jutó Vasas testületileg vonult ki két kubai légiós fogadására, akiktől – ismerve a karibi ország röplabdakultúráját és tisztelve a megelőző öt évben szerzett két olimpiai (1992, 1996), valamint egy világbajnoki (1994) címét – látatlanban azt várta mindenki, hogy szétcsapják a magyar mezőnyt, és Ratimorszky Károly trénert attól féltették, hogy nem nő fel a feladathoz. Ehhez képest a két totálisan edzetlen hölgy a kezdőbe is csak időnként fért be, és alig másfél hónap múltán visszarepítették őket hazájukba, hogy aztán jó egy hónappal később két minőségibb honfitárs érkezzen, javítandó a karibi renomén. Hiába, merthogy a kubai vonalban bízva a bajnoki címmel is kacérkodó Vasas csak az ötödik helyet volt képes megszerezni az 1997–1998-as bajnokságban.
A szintén csokoládébőrű, 196 centis amerikai Taylor Bannister ellenben vezérszerepet vállalt a piros-kék röplabdázók első nemzetközi trófeájának megszerzésében, amennyiben a Közép-európai Liga (KEL) szerdai elődöntőjében és csütörtöki fináléjában huszonnégy, illetve húsz ponttal szomorította a Maribort és az alapszakaszban a csapatát mindkétszer legyőző Kamnikot. Most finnyáskodhatnánk, hogy mindössze hat klub tartotta fontosnak az indulást a sorozatban (hiányoztak például a szlovákok és a csehek), ám inkább dicsérjük a röplabdánknak nagy piros pontot szerző Vasast, amely egyetlen magyar szereplőként fantáziát látott a régiós fellépésekben. Sőt, a nyáron érkező kiváló görög tréner, Janisz Athanaszopulosz eleve fontos játszótérként tekintett a KEL-re, amelyben edződve világossá válhatott számára, kire számíthat, ki mire képes, ki állja meg a helyét kiélezett helyzetekben, kinek milyen a karaktere.
S lám, olyannyira összecsiszolódott együttese, hogy Athanaszopulosz az idény legjobb játékáról beszélt a diadal után, és valószínűleg ott motoszkál a fejében: a nemzetközi porondon lejátszott tizenkét találkozó már a március 12-i MK-döntőben, majd a bajnoki hajrában fizethet a legjobban. Egy biztos, a Közép-európai Ligát ezt megelőzően, 2017-ben és 2018-ban megnyerő magyar csapat, a Békéscsaba az Extraligában is csúcsra jutott a két aktuális idényben…
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
